A politikai kommunikáció szempontjából sokkal érdekesebb a KSH friss GDP-adata, mint közgazdasági nézőpontból. A számok ugyanis nem mutatják meg, hogyan élünk, azt még kevésbé, hogyan fogunk.

Nagy izgalmakat ígérő, „vegyes” GDP-adatokat közölt a KSH: a magyar gazdaság az első negyedévben 0,7 százalékkal bővült a tavalyi utolsó negyedévhez képest, viszont 0,9 százalékkal csökkent éves szinten.

Perceken belül beindultak a kommunikációs gépezetek és a „piacielemzők”: szokás szerint mindenki kiválaszthatta a statisztikából a számára kedves adatot és a hozzá illő közgazdasági összefüggéseket, amelyek segítségével magyarázata tudományosan meglapozottá vált.

A kormány és a hozzá közel állók a gazdaság növekedési fordulatáról beszéltek, jogosan: vége a technikai recessziónak (ez két egymást követő, negyedéves GDP-visszaesést jelent), az alacsony infláció miatt talán élénkül a belső kereslet (7 éve először), és bázishatások miatt a GDP-növekedés az év hátralévő részében gyorsulhat, valamint beindulnak az autógyárak.

A kormány erőfeszítéseit nem kellően respektálók elhúzódó válságról beszéltek, jogosan: éves összevetésben csökkent a GDP, ami mégis relevánsabb, mint a negyedéves összehasonlítás; a belső kereslet élénkülése ingatag lesz, hiszen minden pluszpénz adósságtörlesztésre, jobb esetben megtakarításra megy; az EU gazdasága a jelek szerint recesszióba fordul, márpedig az húzná a magyar ipart és kivitelt.

De miért érdekes annyira a GDP-adatsor, hogy politikusokon túl belpolitikai újságírók és politológusok is ezt elemzik átható tekintettel? Azért, mert a közszereplők, a sajtómunkások, és a gazdaságpolitika alakítói is azt gondolják, hogy az adatokból kiolvasható, hogyan élünk, és mikor lesz vége a válságnak. Mindannyian tévednek.

Például a Mercedes- és az Audi-üzemek beindulásától várja mindenki a GDP-növekedést - jogosan. Beindulnak az újabb és újabb futószalagok, gyártjuk a járműcsodákat, nő az ipari termelés, nő a kivitel (hiszen külföldre termelnek), és nő a GDP is. De kinek is jó mindez? Vélhetően a Mercedesnek, az Audinak, az ott és a beszállítóknál dolgozó néhány ezer embernek. A köznek, az államnak kevésbé, mert ezek a cégek vélhetően nem fizetnek társasági adót – ezért és az olcsó munkaerő miatt jöttek. Az autógyárak így javítják a statisztikát, de nem enyhítik a szegénységet.

A fenti példa megértése okán a hanyatló, érzéketlen, és egyre mélyebb erkölcsi válságba süllyedő Nyugat egyik centrumországa, Németország bejelentette, hogy eltekint a GDP mindenhatóságától, és összetett mutatót vezet be a lakossági jólét mérésére, amely három dimenzió és tíz mutató alapján számszerűsíti, hogyan élnek. Innentől az MTI januári hírét idézem.

„Az első az anyagi jólét elnevezésű dimenzió, amelynek feltáráshoz a GDP alakulása - vagyis abszolút értékének és a vizsgált időszakot megelőző periódusokhoz viszonyított változása - mellett vizsgálják az államadósság alakulását is, mert ez mutatja meg, hogy mekkora az állam mozgástere. Vizsgálják továbbá a jövedelem eloszlását is, hogy láthatóvá váljanak az anyagi helyzet alapján kialakuló társadalmi rétegződés változásai is.

A társadalom és részvétel elnevezésű dimenzióhoz négy mutató tartozik. Az első a foglalkoztatottsági ráta, amely igen pontosan mutatja a munkaerő-piaci helyzetet, és az egységes számítási módszer révén nemzetközi összehasonlításra is alkalmat ad. A második a születéskor várható élettartam, amely az egészségügyi helyzetet mutatja, a harmadik pedig a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, amely a társadalom képzettségi szintjének alakulását tükrözi. A negyedik mutató a Világbank által kidolgozott, úgynevezett szólásszabadság és számonkérhetőség indikátor, amely a politikai szabadság és az államműködés átláthatóságának szintje alapján vizsgálja a társadalom helyzetét.

A harmadik, úgynevezett ökológiai dimenzióban három mutatóval jellemzik a lakosság jólétét. Az egyik mutató az országban honos madárfajok számának alakulása, a második a szén-dioxid-, a harmadik pedig a nitrogén-kibocsátás alapján mutatja meg, milyen állapotban van a természeti környezet.”

Sejtésem szerint ezt az összetett mérőszámot Magyarország nem kívánja bevezetni. 

Érdekes volt a bejegyzés? Csatlakozz a Gazdpol blog és a Munka.org közös Facebook-oldalához: