A 2010-es választások előtt sok ismerősöm és még több blog, portál osztotta meg az alábbi videót. A szerzőként megjelenítetett Dogbytról ma már semmit nem találni a neten, csupán egy blogot, ahol 2010-óta nem volt bejegyzés. Kissé érthetetlen, hogy miért nem vállalta fel akkor a Fidesz, hogy az ő megrendelésükre készült az egyébként vérprofi munka, mert jól bemutatta, hogy 2002-2010 között milyen mértékben maradt le Magyarország világ és régiós viszonylatban is köszönhetően elsősorban Gyurcsány – SzDSz kormány gazdaságpolitikájának, bár valahol igazságtalanul – lévén, hogy egy válság közepén voltunk. Sokan ezzel a videóval igazolták, hogy váltásra volt szükség és joggal.

Azóta eltelt 6 év, így kellő távlatból lehet rátekinteni, hogy miként alakultak dolgaink a Fidesznek és szavazóinak akkor oly fontos területeken. A bejegyzés a következőkben erre tesz kísérletet megtoldva azokat kiegészítő információkkal.

Munkanélküliség: 2010: 10.3%; 2016: 6.2% (KSH) – 7.3% (Eurostat) – látszólag javult a helyzet, de érdemes hozzátenni, hogy a pocsék 2010-es adatokban nagy szerepet játszott a válság, míg a javuló 2016-os adatok olyan, a Fidesz alatt gyakorlattá vált statisztikai kozmetikázásnak köszönhetők, mint a külföldön vagy az éhbérért (nettó 50 ezer forint) közmunkában dolgozók beszámítása, amik nélkül kb. 8% körül lenne ez a szám ma is. A beígért 10 év alatt 1 millió új munkahelytől  6 év után mindenképp fényévekre vagyunk.

Háztartások hitelállománya: 2010: 7844 milliárd Ft; 2016: 5683 milliárd Ft - ezen a téren egyértelműen siker könyvelhető el. Bár az eladósodottság nem feltétlen probléma, és a túl kevés is lehet gond, hisz az meg a befektetések hiányára utal. Azonban inkább az adósság minősége a fontos. Ezt a válság megtanította a magyar középosztály jelentős részének is. 2010-ig régiós léptékben mérve is kiemelkedő mértékben adósodott el a magyar lakosság devizában, ami elsősorban a rossz jegybanki kamatpolitikának volt betudható. Pontosabban a Gyurcsány Ferenc által kinevezett Simor András vezetett jegybanknak és legalább olyan mértékben az őt megelőző, Orbán Viktor által kinevezett Járai Zsigmondnak.

Cégfelszámolások száma: 2009: 15.087 2015: kevesebb, mint 8000 – itt is kiemelendő, hogy problematikus egy jelentős mértékben külső válság által befolyásolt számokat összehasonlítani egy válság utánival, de ugyanakkor, ha a válság előtti éveket nézzük, akkor is jobbnak mondhatóak a 2016 körüli eredmények. Igaz, a számokat nehezen összehasonlíthatóvá teszi, hogy 2012-ben (ebben az évben a felszámolások száma csaknem 23000 volt, ami a 2010. évi 1,5-szerese) bevezették a kényszertörlés intézményét, így feltehetően a hatóságok töröltek számos olyan céget, amelyet különben felszámoltak volna.

Államadósság: 2010: 20.420 milliárd Ft. ami kb. 78.8%-os GDP arányos adósságot jelentett; 2016: 25.393 milliárd Ft, ami kb. 75,5%-os GDP arányos adósággal egyenlő  – alapvetően ingadoztak ezek az értékek a második Orbán kormány alatt, volt 80% fölött is a GDP arányos adósságunk, de év végén 'trükkök százaival' – a legtöbben a nyugdíjpénztárasat ismerik - mindig sikerült azt az előző évhez képest csökkenteni. Nagyon sok a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy fent tud-e tartani egy csökkenő tendenciát az államadósság mérete, azonban ha a pénzforgalmi hiányt sikerül nullán tartani, akkor ezen a fronton akár egyértelmű győzelmet arathat a kormány.

Elvonások mértéke: 2010: 54.1%; 2015: 49.0% - itt is csökkentek az értékek bár a videó inkább az OECD-s összehasonlítást emeli ki. Ott 2010-ben másodikak voltunk, mára javult a helyzet és csupán a 4-ik legmagasabb mértékű elvonást tudhatja magáénak az ország a 34 tagot számláló szervezetben. Ez a siker elsősorban annak köszönhető, hogy egykulcsos lett az szja. Azonban kiemelendő, hogy Fidesz házi elemző irodája, a Századvég kutatói szerint az addig használt progresszív adórendszer leváltása egykulcsosra, 444 milliárdos lyukat vágott a büdzsén és csupán a leggazdagabbaknak kedvezett. Mindemellett még soha nem terhelte ilyen sokféle adó az élőmunkát Magyarországon, mint ma, sőt, nálunk a legrosszabb a helyzet a régióban. Arról egyébiránt vita van, hogy minden politikus örökzöldjeként ismert járulékcsökkentésre miért és mennyire van szükség a gazdaság versenyképessége szempontjából, de az biztos, hogy a 2010-es ígérettel szemben, nem kerültünk közelebb a söralátét méretű adóbevalláshoz.   

Nemzeti össztermék növekedése: 2004 – 2009: 9.9%, ami számokban azt jelentette, hogy 114,2 milliárd dollárról, 129,4 milliárd dollárara nőtt (15,2 milliárd Ft különbség); 2010-2015: 129,4 milliárd dollárról ugyanennyi idő alatt az Orbán kormány 138,8 milliárd dollárra tornázta fel (9,4 milliárd Ft különbség). Itt egyértelműen a jobboldal teljesített gyengébben. Ugyanakkor ezek a számok is csalókák lehetnek, mert nagyon sok múlik külső tényezőkön is. Azonban ha csupán a régiós versenytársainkat nézzük – ahogy a videó is –szinte minden Kelet-Európai tagállam jobban teljesített, még Románia is, mint mi (kivéve a cseheket és a bolgárokat).

Tömegközlekedés: jegyár Budapest 2010: 320 Ft; jegyár Budapest 2016: 350 Ft. Itt nem is a növekedés a lényeg, hanem a videóban is megjelenő összehasonlítás. Volt szerencsém 2012-ben már egy ilyen összehasonlításon dolgozni és akkor is az derült ki – az akkor tervezett emelés előtt -, hogy európai viszonylatban továbbra is nálunk volt a legdrágább egy menet a fővárosi közlekedés bármelyik járatán. Ezt a képet azóta sokat torzította az euróhoz képest jelentősen mértékben gyengült forint. Ennek köszönhetően sok városnál úgy lett olcsóbb Budapesten mára egy menetjegy, hogy közben azok egyáltalán nem vagy csak alig emelték az áraikat. Inkább az átlagkeresetekhez kellene viszonyítani ezeket az árakat, félek, nem Magyarország jönne ki győztesen. Azonban azon városokban, amelyeket a video kiemel, és továbbra se használnak eurót , ennyibe kerül egy menetjegy 2016-ban: Szófia: 158 Ft; Bukarest: 90 Ft; Varsó: 240 Ft; Prága: 275 Ft. Tehát a helyzet keleten továbbra is változatlan, mi vagyunk a legdrágábbak.

Metróhálózat hossza: Teljesen érdektelen kérdés. Ugyanakkor kijelenthető, hogy statisztikailag javult a helyzet a 4-es metrónak köszönhetően, de az elsősorban a Demszky Gábor által felügyelt időszaknak az eredménye. Bár a javulás egy alapvetően felesleges metrónak tudható be és ráadásul, ha ez szám tényleg fontos a Fidesznek (szavazóinak) akkor érthetetlen, hogy miért nem akarják tovább növelni egy valóban fontos 5-ös metróval. Egyébként Budapest tömegközlekedése jó és a Fidesz alatt jobb lett. Éppen ezért fájdalmas, hogy akinek ez elsősorban köszönhető volt, VitézyDávid-tól pusztán politikai és hatalmi szempontok miatt váltak meg.

Villamosított vasútvonalak aránya: Erre nem találtam adatot, mert ugyanannak az anyagnak, amiből a videó a számait nyerte 2010-ben, legutolsó 2014-es változata már nem említi meg. Lehet, hogy ez annak is betudható, hogy 2012-ben több mint 400 vonatot kihúztak a MÁV menetrendjéből, lecserélve a lassúbb, kisebb és még pontatlanabb Volánra (vagy néha semmire).

Egy kilométer autópálya ára: 2002 – 2010: 3.5 milliárd Ft; 2010-2016: nem igazán egyértelmű – és nem csak a második Orbán kormány által épített autópályák költsége, de már a videóban idézett időszak költsége is. Németh Lászlóné, 2010 – 2014 fejlesztési minisztere szerint a Magyarországon épített autópályák kilométerenkénti ára folyamatosan csökkent a Gyurcsány kormány alatt és 2010-re átlag 1.8 milliárd Ft-ba került (közel sem 3.5 milliárdba Ft-ba). Ehhez képest a szintén Németh Lászlómé vezette minisztérium szerint az autópálya-építések fajlagos kilométerköltsége 2013-ra 2,3 milliárd Ft-ra nőtt. De voltak szakaszok ahol majdnem elérte a 4 milliárd Ft-ot is. Mindeközben a videóban kiemelt német autópályák költsége a legalacsonyabb Európában és senki sem tudja igazán, hogy miért. Két dolog azonban biztos: egyrészt a videóban szereplő adatok megtévesztőek már a Fidesz saját számai szerint is, másrészt időközben biztosan nem lettek olcsóbbak az autópályák kilométerenkénti költségei.

X perc munka/1 Big Mac: 2009: 59; 2015: 44 – válság ide vagy oda a változás egyértelműen pozitív. Igaz, ezzel továbbra sem előzünk meg senkit sem a régióban,  Bukaresttel vagyunk egy szinten. Fontos azt is kiemelni, hogy a Big Mac index a városokra koncentrál és amíg Budapest egyértelműen felzárkózik, addig a vidék folyamatosan lemarad az Unió többi tagállamához képest. És ez a romló tendencia ugyanúgy fennmaradt az elmúlt 6 évben mint előtte bármikor.

Import élelmiszerek aránya: 2010: 30%; 2015: 22% - sajnos a videóban hivatkozott számhoz tartozó kutatás már nem elérhető, így az sem egyértelmű, hogy hogyan jutottak arra a 30%-ra. Ugyanakkor szerencsére a Corvinusnak van egy viszonylag friss kutatása, amely szerint 2010-ben 24,5% volt az import élelmiszerek aránya az ország boltjaiban, míg 2015-ben 22%. Így már sokkal szerényebb a változás 5 év távlatában, azonban megkérdőjelezhetetlenül pozitív.

Nyugdíjak reálértéke: Nagyon csalóka a videó, mert külön kezeli a válság előtti és alatti időszakot, ahol a válságot megelőző időszakban a Gyurcsány-kormány alatt egyértelműen emelkedett 16,3%-al a nyugdíjak reálértéke, míg a válság alatt a megszorításoknak köszönhetően csökkentek azok kb. 10%-al. A második Orbán kormány időszakában azonban egyelőre ismét nőnek, ami azonban egyrészt köszönhető annak, hogy tavaly harmadik éve volt tartósan alacsony az infláció, másrészt még a Gyurcsány-kormány idején bevezették a nyugdíjak inflációkövető indexálását, amit a Fidesz vezette kormány kisebb trükkökkel sokszor túl is teljesített. Külön csel a videóban, hogy szándékosan megfeledkezik a szintén az MSZP-SZDSZ által vezetett két évről, azaz a Medgyessy kormányról , amikor is soha nem látott mértékben nőtt a nyugdíjak reálértéke és együtt a válság előtti Gyurcsány kormánnyal bőven túlszárnyalja mind az első, mind a második Orbán kormány ezen a téren eddig elért eredményeit .

GYES: Elképzelésem sincs, hogy honnan vette a videó a 121 Eurós tételt – ami állítólag a második legalacsonyabb volt akkor az Unióban. Ez kb. 230Ft-os Euró árfolyamon jönne ki, de 2010 körül már rég 260 Ft fölött mozgott. Ami azonban bizonyos: 2008-ban 28.500 Ft volt a GYES összege, míg 2016-ban ugyancsak 28.500 Ft (mindkét összeg bruttó ráadásul). Ha 8 éve a másodikak voltunk hátulról, akkor jó eséllyel mára sem változott a helyzet semmit pozitív irányba.

Általános iskolai tanár éves bruttó keresete: A videó nettóval számol, de célszerűen igyekszem ugyanazokra forrásokra  támaszkodni, amiket a videóhoz is használtak annak készítői. Ez ebben az esetben nem más mint a UBS Prices and Earnings című éves riportja, amelynek legfrissebb számában már csak a bruttó összeg található ezen a téren. Egyébként, mint arra már utaltam, a kereseteket érintő legnagyobb változás az elmúlt időszakban, az egykulcsos SZJA volt, amely elsősorban  a gazdagabbakat érintette pozitívan. Szóval 2009: 9.500 dollár; 2015: 9.149 dollár. A tanárok bruttó fizetése, amit a videó már akkor megalázóan alacsonynak titulált, tehát az elmúlt 6 évben csak csökkent  dollárban számítva – nyilván forintban kifejezve sem sokkal  jobb a helyzet árfolyam különbségtől függetlenül.

Mélyszegénységben élők:  2010: 3 millió; 2016: 3.6-3.8 millió. Itt nincs nagyon mit magyarázni. Talán csak annyit, hogy a KSH 2011 óta – közel negyedszázad után – nem közli, hogy pontosan hányan is élnek létminimum alatt. Továbbá, hogy a szintén a KSH-által számolt létminimumhoz 87.351 Ft-os havi nettó jövedelem szükséges (és ez az adat 2014-es), ehhez képest a minimálbér még 2016-ban is bruttó 111.000 Ft, ami az elvonások után 73.815 Ft, merthogy Magyarországon a legmagasabbak a minimálbért sújtó terhek az összes OECD ország közül.

Kórházi ágyak száma: 2009: 70.971 (bár a megjelölt forrás alapján én nem látom, hogy honnan vették ezt a számot); 2014: 66.000 - ezen sincs nagyon mit magyarázni, az egészségügyre meg még külön kitérek.

Sportolók aránya a teljes lakosságban: Erre nem találtam friss hivatalos adatot, pláne, hogy a hivatkozott intézmény az elsők egyike volt, amit az Orbán kormány megszüntetett 2010-ben. Tételezzük fel, hogy nem romlott a helyzet, főleg ha beszámítjuk a tornaterem híján iskolai folyosókon tartott kötelező napi testnevelésórákat.

1000 lakosra jutó halálozási arány: Ismét egy szám, aminek a megjelölt dokumentumban nem találom a bizonyítékát, így inkább egy másik területet hasonlítanék össze, amiben fejlődés történt az elmúlt években: átlagos várható élettartam. Ez 2008-ban 73 év volt, míg 2013-ban 75. A videó egyébként kiemeli, hogy az alcímben megjelölt kategóriában a harmadik világnál is rosszabbak a mutatóink. Az általam választottban legalább csak az OECD országai között vagyunk majdnem a legrosszabbak, mert azért Mexikó minket is alulteljesít (igen, feltűnt az OECD és a WHO adat közötti eltérés, azonban a 73 is abból WHO-s anyagból származik, amit a videó idéz, így én csak követtem a példáját).

Az úgynevezett kórkép részt a kedves olvasó fantáziájára bízom, hogy szerinte mekkora előrelépés történt ezeken a területeken (már csak azért is, mert nem egy adatot ismét nem találtam sehol a hivatkozott anyagokban, nemhogy azok legfrissebb verzióiban):

5.4 millió túlsúlyos, 3 millió dohányos, 1 millió alkoholbeteg, 1 millió depressziós , 1 millió cukorbeteg, 800 ezer rokkantnyugdíjas, 650 ezer tüdőbeteg, Nők harmada nem szül gyereket. Évente egy városnyival fogyunk, 70% nem bízik senkiben, 1.5 milliónak nincs barátja, Naponta 7 ember öli meg magát (ebben pl. ma nyolcadikak vagyunk a világon).

A videóban valamiért ez nem jelenik meg, de a hivatkozási lista legalján a „korrupciós világrangsor” szerepel, aminek a pontosabb neve korrupcióérzékelési index, hiszen ez pont egy olyasmi,amiből minket kihagynak, így pontos számaink sincsenek róla sehol. Azonban az emberek mindennapi tapasztalatai alapján 2009-ben a nem túl előkelő 46-ik helyen voltunk a listán, míg 2015-re – számomra meglepő módon -  csak az 50-ik helyre csúsztunk le. Ennél Szaúd-Arábia, Botswana, Qatar és régiós társaink 4/5-e is kevésbé érzi korruptnak kormányát.

Ennyit az eredeti listáról. Mögöttem nem áll semmilyen Simicska Lajos, mint akkor a Fidesz mögött, így nem tudtam én is egy jól elkészített videóban rögzíteni az elmúlt 6 év eredményeit. Ha mégis így döntöttem volna, valószínűleg kibővíteném a listát.

Először is kiemelném, hogy a környezetvédelemre ilyen magasról még nem tett egy kormány sem. A globális felmelegedés napról-napra súlyosbodó problémájára az Orbán kormány első válasza az volt, hogy megszüntette a környezetvédelmi minisztériumot, majd azon kevés konkrét ígéretéből, amit a választások előtt tett, többek közt a zöld bank létrehozását nem teljesítette. Továbbá a világ talán egyetlen olyan országa vagyunk, ahol adót vetettek ki a napelemekre, miközben minimum az éves GDP-nk 10%-ának megfelelő hitellel adósítjuk el – ha nem többel - magunkat Paks 2-vel, egy 20-ik századi technológia kedvéért, ami ráadásul teljesen biztos, hogy soha nem fog megtérülni. 

Közben minden zászlólengetés és szabadságharc ellenére a magyar gazdaság külső kitettsége nem csökkent egy jottányit sem. És itt nem elsősorban az államadósság devizában nominált értékének a súlyára gondolok, vagy arra, hogy az export-import volumene meghaladja a GDP 200 százalékát. Hanem a tényre, hogy az exportunk, a hozzáadott értékkel rendelkező Magyarországon gyártott termékek kevesebb, mint fele magyar. Más szóval hozzáadott érték több, mint 50 százalékát a külföldi tulajdonban lévő vállalatok állítják elő Magyarországon, ami egyedülálló az Unióban. Sőt még kelet európai régiós szinten is, pedig mind ugyanabban a csónakban evezünk, amit a szakirodalom csak függő piacgazdaságnak hív. Azaz, gazdaságaink függenek a nyugati befektetésektől. Ez Magyarországon különösen igaz az idetelepülő autógyártásra, mert az a magyar export több mint 20 százalékáért felelős, és ez a helyzet 2000 óta változatlan. Eközben a Fidesz vezető politikusa azt mondja, hogy nincs mit tenni, mert „Magyarország egy determinált ország, itt nem lehet másmilyen gazdaságpolitikát folytatni”. Pedig pont az Orbán-rendszer mutatta meg, hogy mennyire lehetne. Az elmúlt 50 év egyértelmű gazdasági fejlődésén átment országok, mint Dél-Korea, Tajvan vagy Szingapúr mind jelentős állami segítséggel jutottak oda ahol ma tartanak. A Samsung, LG vagy a Hyundai nagytőkéseit nagymértékben támogatta az állam, de cserébe export elvárásokat támasztott feléjük, akik így folyamatosan kénytelenek voltak költeni az innovációra. Időközben elterjedt az a nézet, hogy a nemzetközi szabályok ellehetetlenítették az ilyen típusú állami beavatkozásokat, ugyanakkor láthatjuk, hogy az Orbán-rendszer minden további retorzió nélkül támogathatja saját nagytőkéseit. A probléma azonban az, hogy innováció helyet csupán politikai lojalitást vár el. 

Már azzal nagy előrelépést érhetnénk el, ha az itthoni vállalkozások számára elérhető humán tőkét fejlesztenénk. Ehhez képest GDP arányosan soha nem költöttünk ilyen keveset oktatásra, mint az Orbán kormány alatt. Az utolsó előttiek vagyunk Európában is, úgy hogy közben nálunk hozná és hozza az egyik legnagyobb hozamot az erre fordított pénz az OECD országok között. Ennek meg is van az eredménye: hatodikak vagyunk hátulról az OECD-s világranglistán az országban foglalkoztatott kutatók számát tekintve és tizenhét éve nem tanultak ennyire kevesen a felsőoktatásban. Az elmúlt évek kevés pozitív lépéseinek az egyike, hogy végre ingyen továbbképez az állam, ha nem találsz munkát, de az OKJ-s képzések nem éppen a legmagasabb hozzáadott értékel bíró termelést fogják elősegíteni. Pedig szükséges lenne a jelenleg már a növekedésünket gátló elképesztően alacsony átlagfizetések emelkedéséhez.

Ha már humán tőke. A másik nagyon fontos adat, amit kiemelnék a videómban, hogy GDP arányosan ismételten csak nem költött még ilyen keveset az állam egészségügyre, mint az elmúlt években.  Márpedig az egészséges munkaerő alapfeltétele egy jól működő és sikeres gazdaságnak.

A fenti adatok fényében talán nem meglepő, hogy soha ennyien nem akartak még kivándorolni az országból. Eközben a középosztály erodálódik, és egyre nőnek a vagyoni különbségek a leggazdagabb és a legszegényebbek között.

Pedig pénz lenne, eddig 300 milliárd forintot költetett az állam a cégekkel és további 100 milliárdokat saját maga (azaz mi) focira. Összességében négyszer annyit költünk a miniszterelnök hóbortjára, mint útfelújításra ,miközben csak egyre csökken a nézőszám. Vannak egyéb félrement költéseink is, eddig ugyanis a Matolcsy vezette MNB 250 milliárd forintot tapsolt el kétes nevű alapítványokra és műkincsekre. Emellett 850 millió forintba került a szintén soha meg nem térülő felcsúti kisvasút és 6,7 milliárd forinttal támogattuk meg Andy Vajnát a TV2 megvételében. Ha már Andy Vajnánál tartunk érdemes kiemelni mind közül a legnagyobb tételt, ami ellen semmit nem tett a kormány, az offshoret. Pedig egy alig pár éves tanulmány szerint, forintban szinte kifejezhetetlen összeg, 247 milliárd dollárnyi adózatlan jövedelem hagyta el az országot az elmúlt kb. 20 évben. Ezzel az offshoron a második legtöbbet vesztő ország vagyunk Európai szinten.

Végezetül sok, elsősorban gazdasági adat után két inkább politikai jellegű: Magyarországon található az OECD-ben a harmadik legkevesebb nő a kormányzatban és 2010-hez képest több mint 10 helyet estünk vissza az Economist demokráciákat rangsoroló listáján, 43-ikról, 54-ikre Az utóbbi adat tükrében talán nem meglepő, hogy a Freedom House tavaly nem megszilárdult demokráciának minősítette vissza Magyarországot.

Mi következik mindebből?

A számokat elnézve a kormány igazán komoly sikereket a 2010-hez képest elsősorban az államháztartás és az államadósság terén tudta felmutatni. Esetleg a GDP-növekedést lehetne még idesorolni, de azt elsősorban az uniós beruházások felpörgetésének köszönhetjük és nem annak, hogy a honi gazdaság elkezdett jobban teljesíteni. Sőt a termelékenységünk 2008 óta stagnál. Szerencsére már többen kielemezték, hogy a fenti eredmények milyen gazdaságpolitikára jellemzőek, legutóbb itt, így nekem nem kell.

Befejezésként megjegyezném, hogy nem is annyira az elkeserítő adatok a legfélelmetesebbek – azokat helyre lehet hozni jó kormányzással - hanem, hogy mennyire egyszerű volt ezeket a számokat megtalálni az interneten. Bárki számára elérhetőek és a tanulság elég egyértelmű. Ennek ellenére hiába van soha nem látott mértékű bizonytalan szavazó a társdalomban, a Fidesz továbbra is kb. másfélmillió biztos választóval számolhat. Nehéz nekem ennek az okait megmagyarázni és nem is próbálom meg. Ugyanakkor azt remélem, hogyha valakit a fenti videóban található adatok arról győztek meg, hogy ne szavazzon az MSZP-re 2010-ben, akkor így hat év után, a jelen írásban szereplő számoknak is meg kellene, hogy legközelebb a Fideszre se.