2013.06.03.
08:00

Írta: Veres Máté

Ne tanulj a Harvardon!

Meglepően hangozhat, hogy kerüld el több különböző rangsor által is a világ legjobb egyetemeként értékelt Harvard bármelyik képzését is, én most mégis ezt tanácsolom. A közelmúltban ugyanis kisebb-nagyobb botrányok sora kezdte ki az egyetem közgazdasági képzésének jó hírnevét, és degradálta az ott kutató/tanító professzorok egy részét híresből csupán hírhedté. 

Az első és talán legismertebb eset még 2004-ből származik. Az akkor még Larry Summers által vezetett egyetem közgazdászprofesszorát, Andrei Shleifer-t visszaéléssel vádolták meg. Shleifer volt az egyetem által Oroszországba delegált szakértő, aki tanácsokkal látta el Borisz Jelcint és kormányát a történelem talán legkatasztrofálisabbra sikerült privatizációjának kivitelezésében. Pozíciójának köszönhetően belső információk ezreivel volt tisztában, amiket mesterien alkalmazott, amikor az orosz állampapírokkal kereskedett szabadidejében, és ért el Soros Györgyöt megszégyenítő profitot. A Shleifer ellen visszaélés miatt indított eljárás végül 2006-ban zárult le, amiben 26.5 millió dolláros kártérítésre kötelezték. Ám annak ellenére, hogy egy 2004-es végzés is őt és nem a kormánnyal szerződésben álló Harvardot nevezte meg felelősnek, az egészet az egyetem fizette ki.

Ezt követően Larry Summersnek sikerült egy lapáttal rátennie és tovább rombolni az egyetem renoméját, miután bármiféle belső vizsgálat indítása nélkül visszahelyezte régi barátját tanári pozíciójába. Summers később az Obama kormány hivatalos tanácsadója lett – mint az adócsökkentés és dereguláció főszónoka – míg Shleifer a mai napig az egyetemen tanít.(Részletesebben itt.)

A "növekedés beindítása megszorításokkal" tana

A neves intézmény következő három megszégyenült professzora már inkább szakmai, mintsem morális okok miatt került a kritikák középpontjába. Az első egy 2009-ben készült tanulmány eredménye, amelyet az egyetem egy másik közgazdászprofesszora, Alberto Alesina jegyezz – másodmagával. Ebben röviden azt próbálta bebizonyítani, hogy stagnáló vagy válságban lévő gazdaságoknál a legjobb recept a növekedés beindításához az adócsökkentésen és megszorításokon (a politika nyelvén „strukturális reformokon”) keresztül vezet. Később ez a teória az „expanzív megszorítás” nevet kapta, mely két szó egymás mellett pont olyan nonszensznek hat, mint például „Matolcsy szenzációs gazdasági miniszter”.

A növekedéshez jó monetáris és fiskális gazdaságpolitika szükséges aktív állami befektetésekkel, ahogy azt Japán, az Abenomics bizonyítja is mostanában. Az Alesina által kialakított gazdasági recept mindezek ellenére követőkre talált: a dél sanyargatója, Angela Merkel (és mint ilyen az EU), a neokonzervatívok példaképe, David Cameron és a Fidesz amerikai testvérpártja, a Republikánusok mind magukévá tették az ott leírtakat. Ám Európa silány és Nagy Britannia egészen siralmas eredményei egyértelműen mutatják Alesina elképzelésének sikertelenségét. Ami nőtt az ezen alapuló intézkedések hatására az a munkanélküliség, szegénység, egyenlőtlenség és a recesszió. Arról nem is beszélve, hogy magát a tanulmányt több neves közgazdász is kikezdte az abban felmerülő pontatlanságok miatt. Talán mondanom se kell, hogy Alesina a mai napig a Harvardon tanít.

Számítási hibák: nem csökkenés, növekedés

Ám amíg Alesian tanulmányában csak pontatlanságok voltak, addig a Harvard két másik közgazdász professzora 2010-ben készült irományában már olyan bődületes hibákat vétettek, ami talán csak ahhoz hasonlítható, minthogy Hajdú Péternek műsorkészítésre adtak lehetőséget. A Carmen Reinhart és Kenneth Roggoff által megfogalmazott teória szerint azon országok gazdaságának a növekedéspotenciálja jelentősen csökken, ahol 90%-ot meghaladja a GDP - arányos államadósság.

Ilyen leegyszerűsített formában már alapállítás is hamis volt, mert több ország példája (pl. Új- Zéland) is bizonyította, hogy bőven 90% feletti GDP – arányos államadósság mellett is sikerült robosztus növekedést produkálniuk. Meglepő módon pontosan az ilyen országok maradtak ki a két közgazdász számításaiból. Ez már önmagában is alapot szolgáltathatna a kritikára, ám mint arra pár hónapja egy a massachusetts-i egyetem közgazdasági alapképzésében résztvevő hallgató rámutatott, a számításokhoz használt Excel táblában is alapvető hibákat vétettek, és sokszor ok nélkül kaptak nagyobb súlyt olyan országok melyek az ő teóriájukat bizonyították. Mint később kiderült a helyes számításokkal, nem hogy nem csökkenés hanem átlagosan 2,2%-os bővülés mutatható ki a különböző országok esetében.

Két újabb Harvardi és megszorításpárti közgazdász megszégyenülése mellett azért is van különleges jelentősége az esetnek, mert erre a tanulmányra is több neves (jobboldali) döntéshozó hivatkozott megszorító politikájuk magyarázataként. Először Paul Ryan, a republikánusok költségvetésért felelős vezetője, majd Oli Rehn monetáris és gazdasági ügyekért felelős uniós biztos és végül – de nem utolsó sorban – Orbán Viktor is. Reinhart és Roggoff kénytelenek voltak magyarázkodni, és mindamellett, hogy a számítási hibáikat beismerték, azt nem fogadták el, hogy a teóriájuk is alapvetően téves volt – hiába dőlt meg az összes addig sem létező empirikus bizonyíték rá. Mindketten továbbra is a Harvard professzorai.

Az  - eddig – utolsó magyarázkodásra kényszerült Harvardi professzor, a gazdaságtörténetet tanító és mindig ideges Nial Fergusson volt. Fergusson arra a kikezdhetetlen logikájú következtetésre jutott még áprilisban, hogy Keynest azért nem érdekelte, hogy milyen hatása lesz hosszú távon az általa recesszió idején preferált expanzív fiskális és monetáris politikának, mert meleg volt és nem volt gyereke. Fergusson először bocsánatot kért, de aztán nehezen viselve az őt ért kritikákat nem bírta és ismét támadásba lendült, picit tovább rontva a helyzetét.

Érdemes megjegyezni a kijelentésével kapcsolatban, hogy a Keynest követő közgazdászok nagyon is érdekeltek a hosszú távú fenntarthatóságot illetően – már csak ezért is van az, hogy inkább ők azok akik megoldásokat keresnek a globális felmelegedés problémájára – de azt véleményük szerint a rövid távon kell megalapozni infrastrukturális és oktatásba való befektetésekkel, és nem megszorításokkal. Fergusson kijelentése persze nem volt hatással a vezető európai döntéshozókra, legfeljebb Kerényi meríthetett belőle ihletet. Nem mellékesen Fegusson is maradt a Harvard egyik vezető professzora.

A fent leírtak alapján azt ajánlom, ha van a következő 3-4 évre fölös 40.000 dollárod/év és mindenképpen el akarod költeni egy közgazdász diplomára, akkor a következő egyetemeken tedd: a Columbián Joseph Stiglitznél, a Princetonon Paul Krugmannál, vagy valamivel kevesebbért, de ugyanolyan minőségben a Warwicken Robert Skideskynél vagy a Cambridgen Ha-Joon Changnél (és még lehetne folytatni). Ha meg esetleg jót akarsz tenni a világgal, akkor csak befizeted hozzájuk magánórákra a bejegyzésben tárgyalt harvardi professzorokat, amivel talán sikerül kihúznod végre a válságkezelés fájó neoliberális méregfogát a világból.


Utóirat: az írás nem elsősorban a Harvard kritikája, hanem a neoliberális gazdaságpolitikáé, amelynek történetesen jónéhány híve található meg a Harvardon. Így természetesen, ha bárkinek megadatik, hogy a Harvardra járjon – jobb esetben ösztöndíjjal – akkor esze ágában se legyen kihagyni. Egyrészt mert például az egyébként kiváló Columbián ugyanúgy vannak professzorok hasonlóan kétes múlttal, míg a Harvardon meg nagyra becsülendők, másrészt mert a modern oktatási rendszerek elvileg nagy hangsúlyt fektetnek a diákok kritikus gondolkodásának fejlesztésére, amihez a bejegyzésben megjelenő harvardi professzorok munkájánál alkalmasabb eszközt aligha lehet találni.

Érdekes volt a bejegyzés? Csatlakozz a Gazdpol blog és a Munka.org közös Facebook-oldalához:

7 komment

Címkék: gazdaság megszorítás gazdaságpolitika harvard neoliberalizmus stimulus portfolioblogger Keynes

A bejegyzés trackback címe:

https://gazdpol.blog.hu/api/trackback/id/tr945331396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

random guy 2013.06.03. 16:10:14

"Angela Merkel (és mint ilyen az EU), a neokonzervatívok példaképe, David Cameron és a Fidesz amerikai testvérpártja, a Republikánusok mind magukévá tették az ott leírtakat"

"az írás nem elsősorban a Harvard kritikája, hanem a neoliberális gazdaságpolitikáé"

Aha.

Ultrahangos Zsírbontás · http://mystica.hu 2013.06.03. 22:54:04

Oké, nem megyek a Harvardra. Mondjuk a többire se. :)

zobod 2013.06.04. 19:19:57

"Ami nőtt az ezen alapuló intézkedések hatására az a munkanélküliség, szegénység, egyenlőtlenség és a recesszió."

Illetve sikeresen stabilizált költségvetések, leszorított hiányok, csökkenő adósság. Görögországnak talán az idén sikerülni fog elérni szufficitet az elsődleges egyenlegben. A válságkezelés célja nem a szociális háló sűrűre fonása, a foglalkoztatás növelése, a növekedés minden áron való eröltetése volt, hanem az elszállt költségvetések stabilizálása.

hgrad 2013.06.05. 05:29:51

Ez a post egy sor jo es jogos ervet tartalmaz, de ugyanakkor sok szebbol verzik. Az irod, "hogy az írás nem elsősorban a Harvard kritikája", megis a post cime "ne tanulj a Harvardon" es a bevezetoben is a Harvard es nem a neoliberalis gazdpol ellen ervelsz. A post vegi balanszirozas nem elegseges.

A postoddal ellentetben, a Harvardon komoly intellektualis vita folyik a legtobb temaban. A altalad felvazolt vonal mellett kepviselve van az ellentabor is. Azt gondolni, hogy az alatalad emlitett vonal a Harvard hivatalos allaspontja, illetve hogy a neoliberalis vonalon kivul mast nem lehet a Harvardon elsajatitani nagy egyszerusites.

Ha mar az intellektualis vitanal tartunk: a novekedes beinditasa megszoritasokkal neha mukodik, lasd Irorszag esete a 80-as evekben. A altalad propagalt jo japan monetaris es fiskalis gazdasagpolitika lehet, hogy mukodik jelen esetben, de nezzuk meg mihez vezetett a 90-es evek kozepen. A problema az hogy nehez definialni, hogy mi a jo gazdasagpolitika. A gazdasagpolitika igen komplex dolog es nem leteznek alapveto igazsagok, ellenben azzal amit te a cikkedben sugallni probalsz. Minden kontextus fuggo es a kontextus nagyon elterhet egyes orszagok eseteben.

Ertem en, hogy mi probalt a cikk lenyege lenni es elismerem, hogy van benne igazsag, de ezzel a felvezetessel es az egyoldalu targyalasmoddal nehezen veheto komolyan az uzeneted.

Az olvasokhoz: ha lehetosegetek van, tanuljatok a Harvardon! Ha egyebert nem, akkor azert mert olyan tudast ad amely segit ilyen es hasonlo cikkek kritikus szemmel valo olvasasban. Segitsegevel szet tudjatok valasztani a jogos erveket a hatasvadaszoktol.

Veres Máté 2013.06.06. 09:43:00

@random guy: Azt gyanítom, hogy az „Aha” azt jelenti, hogy Te is mint sokan mások meglepődnek amikor a konzervatív és a liberális szót egy szövegben találják és ráadásul nem mint egymás ellentétjeit. De a gazdasági neoliberalizmus és a politikai neokonzervativizmus nagyon is megférnek egymás mellett. Egy külön posztot követelne annak megmagyarázása, hogy, hogyan lett a neokonzervatív világnézet szerves része a (neo)liberális gazdaságpolitika – és lehet egy nap meg is írom – de most inkább csak Pogátsa Zoltán (pogiblog.postr.hu/mi-a-neoliberalizmus-mi-a-jobb-es-mi-a-bal) és a mi (gazdpol.blog.hu/2013/04/03/liberalizmus_kompromisszumok_nelkul) rövid írásainkat ajánlom ezzel kapcsolatban.

Veres Máté 2013.06.06. 09:43:47

@zobod: A válságkezelésnek a célja – mint a neve is utal rá - a válság kezelése, és nem továbbiak előidézése. Köszönhetően a válság hibás felfogásának és ebből eredően az arra adott hibás lépéseknek a válság jelenleg csak tovább mélyül(t). Ahogy az már az írásban is előkerül a költségvetési hiány önmagában még nem a világvége (van ahol több száz %-os és csak halkan megjegyzem, hogy jelen pillanatban egyik délnek papoló ország sem tartja a maastrichti kritériumok által szabott 60%os államadósság határt, sőt Németország pl Magyarországot is lehagyja ebben az évben) ha mellette a gazdaság képes növekedést felmutatni. Jelenleg recesszió vagy/és tartósan 3% alatti növekedés (most.444.hu/2013/06/05/europa-hanyatlik/) van majdnem mindenhol Európában, néhol 20%-ot meghaladó munkanélküliség és egyre mélyülő szakadék a szegények és gazdagok közt(a centrum és periféria országai közt is), ez a válság! Görögország egy speciális példa, mert talán az az egyetlen ország ahol elfogadható a „strukturális problémák” vita, az-az, hogy a problémáik mélységéről jelentős részben ők is tehetnek (korrupt rendszer, a számokkal való trükközés stb) de a többi perifériára szorult ország már az EU és az Euro „strukturális problémáinak” köszönheti a sorsát. Ez megint csak egy külön posztot érdemelne addig had ajánljam Pogátsa Zoltán írását Görögországról(pogi.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=175053&bejcim=Gorog_csod_ki_a_felelos&todo=/) és Róna Péterét az EU/Euróról (nol.hu/velemeny/20120519-itt_a_vege) tanulmányozásra. Még valami kérlek mutasd be nekem, hogy hol látsz csökkenő hiányt, és főképpen a válság előtti állapotokhoz képest?
Másrészt a szociális háló az aminek elsősorban köszönhetjük, hogy ez a válság nem volt annyira mély és fájdalmas mint a 30as években, ugyanis az azóta kiharcolt különböző segélyeknek köszönhetően ha már az oktatásba, infrastruktúrába és kutatás/fejlesztésre nem is nagyon költenek pénzt a Nyugati kormányok(értsd (főleg)EU és Amerika) legalább az emberre kénytelenek. Továbbá senki nem kérte, hogy bővítsék a szociális hálót a válság hatására, de nem is megoldás annak (jelentős) szűkítése. A válságot se Amerikában se Európában nem egy túl bő szociális háló okozta, hanem egy kontrolálatlan pénzügyi rendszer. Amivel viszont alig kezdtek valamit (arról nem is beszélve, hogy a felelősöket mennyire is vonták felelősségre). És most ugyanannak a már sokadszor bukott gazdaságpolitikai iskolának az eszközeit vetik be a válság „kezelésében” (értsd mélyítésében) aminek köszönhetjük, hogy most egyáltalán válság van.

Veres Máté 2013.06.06. 09:44:39

@hgrad: Köszönöm a meglátásaidat. Az elsővel teljesen egyetértek. A cím hatásvadász és megvallom annak is szántam (de csak azt). Azt akartam, hogy sokan olvassák (és ahogy elnézem a kalkulátort sikerült is elérnem). A második kifogásodnak hangot is adok, az-az, hogy a harvardon ott vannak a másik oldal(ak) képviselői is(a post végén levő „balanszírozásnál”), így nem értek vele egyet. Azzal végkép nem, hogy azt sugallnám, hogy ott csak a neolib szemléletről fog tanulni az ifjú nebuló(ha mégis akkor a Harvard diákjai azok akik egyébként példát mutattak ezzel kapcsolatban: www.thecrimson.com/article/2011/11/2/mankiw-walkout-economics-10/)
Írország: Ahogy mondod minden ország speciális és az adott történelmi és földrajzi helyzetének a kontextusában kell nézni. Írországnak 80as évek végén igaz, hogy valóban véghezvitt egy alapos fiskális megszorító csomagot, de nagyon jól jött neki, hogy közben Nagy Britanniában leértékelődött a font és száguldott az infláció plusz az akkor már így is túl magas Ír kamatlábakat 0 közelébe vitték. Jelenleg Európában (és Amerikában) 0 közelében vannak a kamatlábak és alig van infláció. Az első jó, de önmagában elégtelen az utóbbi meg nagyon de nagyon hiányzik a periféria országainak ahhoz hogy versenyképesebbek legyenek, de az ECB (és főleg a németek) ennek ellenállnak. Erről egyébként írtak egy elég jó tanulmányt de a világért se akarja megnyitni az Explorer nekem, ha neked sikerül csak ajánlani tudom: economyrigging3.wordpress.com/2010/06/17/ucc-paper-on-ireland-1986/ . Ha esetleg következő ellenpéldáknak Kanada 1994-1998, Dánia 1982-86, Finnország 1982-86 és Svédország 1992-2000 közti hasonló storyjait akkor kérlek előbb jól olvass utánuk és nézd meg, hogy mikben térnek el a jelenlegi helyzettől.
A többi kritikádra sajnos nem tudok érdemben reagálni mert inkább személyeskedések, szemben az azt megelőző érvekkel és példákkal alátámasztottakal. Viszont az olvasóknak szánt tanácsodat magam is csak ajánlani tudom!
süti beállítások módosítása