Egyelőre az Együtt 2014 többet engedett a gazdaságpolitikai elképzeléseiből, mint a Párbeszéd Magyarországért.

Két egymástól nagyon távol álló – valójában szögesen ellentétes -  gazdaságpolitikai felfogást próbálnak összehangolni az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért politikusai, méghozzá rohamtempóban.  Miért is állítom, hogy távol állnak ezek egymástól, sőt ellentétesek?

Új liberalizmus és új baloldaliság

Ha visszagondolunk az E2014 gazdaságpolitikai prominense, Oszkó Péter korábbi közéleti szerepvállalásaira, eszükbe juthat, hogy a Reformszövetség adó munkacsoportjának vezetőjeként az egykulcsos adórendszer mellett tört lándzsát, illetve a kis és közepes keresetűek  adókedvezményének, az adójóváírásnak a fokozatos kivezetése mellett.  Pontosan ezt tette meg később az Orbán-kormány.  

Ha még jobban erőltetjük a memóriánkat, eszünkbe juthat, hogy Oszkó a tételes eho emelését is szorgalmazta (ami hátrányosabban érintette volna a kis cégeket, mint a nagyvállalatokat), és az eva jellegű átalányadók eltörlését is támogatta reformszövetségi szakértőként.  (Mindezek megvalósításához azután pénzügyminiszterként sem elég ideje, sem elég támogatottsága nem volt.)

Summa summárum, a magát politikamentes szakértőként pozícionáló Oszkó valójában  a nagyvállalati érdekek zászlóvivője.  Aligha véletlen, hogy már pénzügyminisztersége előtt is a jelentős részben nagyvállalatokat tömörítő Joint Venture Szövetség elnökségi tagja volt.  A nagyvállalati érdekek képviseletéhez passzoló ideológia pedig a neoliberalizmus, az újraelosztás és az adócentralizáció  csökkentésének a hirdetése, amelyben Oszkó jeleskedett is.  Az E2014-ben nem Oszkó az egyetlen ilyen típusú arc, például Felcsúti és Bajnai sem azok a klasszikus értelemben baloldali személyek.

A Párbeszéd Magyarországért azonban – mint az alapító nyilatkozatából is kitűnik – egy újbaloldali projekt.  Az alapító dokumentum hangsúlyozza, meg kell újítani a magyar baloldalt, szakítani kell a gazdasági liberalizmussal, meg kell szólítania a létbizonytalanságba taszított középosztály, az elszegényedő munkások, alkalmazottak, kényszervállalkozók tömegeit. A PM gazdaságpolitikusai ráadásul soha nem voltak nagyvállalati, vagy egyéb parciális érdekek szószólói. Hogyan kerül tehát a csizma a nachtkasznira? – teszik föl a kérdést más blogokban is, ha nem is éppen ebben a formában.

Minimálbér témában engedett az E2014 a PM-nek

Hogy összenő az is, ami nem tartozik össze, annak elsődlegesen természetesen az új választási rendszer az oka. Ami érdekesebb ennél, hogy miféle új gazdaságpolitikát eredményezhet az E2014 és a PM fura kényszerházassága, és mennyire igaz a vád, hogy a PM politikusainak – vagy az E2014-en belüli egykori civileknek – föl kell adniuk az elveiket.

Ami figyelmet érdemlő, hogy már az a gazdaságpolitikai prezentáció (pdf), amellyel az E2014 először előállt, progresszívebb volt annál, mint amilyet mondjuk Oszkó Péter korábbi tevékenysége alapján várhattunk volna .
Ennél is figyelmet érdemlőbb, hogy a két szervezet gazdaságpolitikusai (Oszkó Péter és Scheiring Gábor) mit nyilatkoztak az egyeztetésük után közös sajtótájékoztatójukon.

Az MTI tudósítása szerint az Együtt 2014 és a PM képviselői egyetértettek a nettó minimálbér fokozatos emelésében a létminimumig – ami nagy dolog lenne, hiszen a létminimum 2011-ben 83941 forint volt, míg a nettó minimálbér most, két évvel később 64190 forint.  És azért is nagy dolog, mivel az E2014 nem éppen a minimálbéremelés nagy barátja – tegyük hozzá, ebben a ciklusban a Fidesz sem, ha a nettó minimálbér reálértékét tekintjük (talán először idén lesz reálemelkedés, ha valóban annyira leviszi az inflációt a „rezsicsökkentés”, mint remélik, de ez messze nem látszik biztosnak – korábban e kormányzati ciklusban pedig reálcsökkenés is volt).

A minimálbér kérdésében tehát nyilvánvalóan az E2014 engedett a PM-nek. S hogy ez miért is jó, az egy nagyobb téma, egy külön posztot érdemel majd a későbbiekben. Most csak röviden utalnék arra, hogy az alacsony bér költség ágon csökkentheti a munkanélküliséget, de a kereslet ágán meg éppenséggel nagymértékben növelheti is –  az alacsony bérszint az exportra termelő nagy cégeknek jó, a  döntő mértékben a belső piacra támaszkodó kkv-knak viszont katasztrófa – márpedig a foglalkoztattak nagyobb része a kkv-szektorban van.

A közös minimálbéres álláspont arra utal mindenesetre, hogy a PM keményen tárgyalt, és ez kihúzza a talajt azok vádjai alól, akik elveik feladásával vádolják a PM-es politikusokat. (A politikában egyébként a helyes cselekvés mércéje szerintem : mennyivel sikerült hozzájárulnom a közjóhoz? Csökkent a közösség tagjainak szenvedése, vagy inkább növekedett annak nyomán, amit tettem?)

Lehet-e vegetáriánus az oroszlánból?

A kérdés csak az, hogy képes lehet a PM folyamatosan ellensúlyt képezni? Rá lehet-e venni hosszabb távon Oszkó Pétert, hogy innentől kezdve ne pusztán a nagyvállalatok, hanem a munkavállalók és a kisvállalkozók érdekei is érdekeljék? Lehet-e vegetáriánus az oroszlánból?

Bár a PM és E2014 közös sajtónyilatkozata után optimistábban látom a kérdést, mint korábban, de maradtak bennem kétségek. Hogy ellensúlyt tudjon a PM képezni, ahhoz számottevő és erősödő támogatásra lenne szüksége.  De mennyire lesz lehetősége a médiatérben, hogy megmutassa magát, s hogy bizonyítsa, külön entitás? Ez különösen nehéz lesz most, hogy ennyire gyorsan kötött választási szövetséget az E2014-gyel, nem volt lehetőség kommunikálni sem a hasonlóságokat, sem a különbözőségeket.  

Ahogy az E2014-et kényelmes gondolatilag – a sajtónak is – Bajnai-pártként kezelni, úgy könnyű lesz a választási szövetséget is úgy tekinteni, mint egy Bajnai dominálta szövetséget (még ha tényszerűen ez nem is így van). Márpedig egy ilyen kommunikációs térben nehéz lesz önálló erőnek, bizonyos kérdésekben ellensúlynak látszani.  Az akár hamis látszat pedig, akárcsak a pénzügyi piacokon (ld. Soros bármelyik piacról írott könyvét), egy idő után visszahat a fundamentumokra, önbeteljesítő jóslatként működve. A politika logikájából következően egy idő után valóságosan is nehéz lesz ellensúlynak maradni, kivéve, ha valamiképp mégis sikerülne – áttörve nem utolsó sorban a sajtómunkások előítéletein is - az önálló arcélt megmutatni.

Érdekes volt a bejegyzés? Csatlakozz a Gazdpol blog és a Munka.org közös Facebook-oldalához: