Milyen egy kompromisszumok nélküli liberális program? Nem olyan, mint Fodor Gábor új pártjáé.
„(…)egyetlen érdemi erő sincsen, amely a liberális értékeket kompromisszum nélkül képviselné. Ezért kell egy liberális párt” – mondta Fodor Gábor, aki ezért alapít egyet. A párt programjának első változata tartalmazza a „valódi egykulcsos adót : szektorsemlegesen, valamennyi jövedelemre”.
Ez lenne tehát a liberalizmus kompromisszumok nélkül? Fodor szerint bizonyára igen. A liberalizmus alapítói szerint viszont aligha. Rousseau, Locke, Bentham, John Stuart Mill a szabadságot úgy értelmezték, mint jogokat. Fodor új pártja azonban – Fodor egykor párttársához, Kóka János vezette kései SZDSZ-hez hasonlóan – a programrészlet alapján a gazdasági liberalizmus mellett kötelezte el magát. Igaz, emellett kiállnának a kisebbségi csoportok jogaiért is. A cikkben leírtak alapján úgy tűnik, közös csomagot készítenek a kulturális és a gazdasági liberalizmusból, folytatva a kései SZDSZ hagyományait. Ez olyan, mintha a rántott hús mellé tejberizst tálalnának.
A gazdasági liberalizmusnak ugyanis nincs köze a felvilágosodás nagy filozófusaihoz, vagy az emberi jogokhoz, az eszmei forrásvidéke elsősorban Adam Smith, a Nemzetek gazdagsága című könyve. Ennek lényege a piaci koordinációban való hit, hogy a piac „láthatatlan keze”, amely a lehető legjobban rendezi el a dolgokat, ezért a lehető legkisebb állami beavatkozásra van szükség (az állam legyen „éjjeliőr”).
Olyannyira nem tartozik össze a gazdasági és politikai liberalizmus, hogy könnyen ellentétbe is kerülhetnek. A Samuelson és Nordhaus féle nagy - egyetemi tankönyvkényt használt – Közgazdaságtan egyik korábbi kiadásában arra figyelmeztetett, hogy az ír éhínség – milliónyi ír halt éhen, további milliók vándoroltak ki - piaci koordináció mellett ment végbe. A piaci koordináció pedig alkalmasint azt jelentette, hogy az ír termés egy részét Angliába exportálták. (A történet a későbbi kiadásokból már kimaradt.)
Amíg az gazdasági liberalizmus a javak szélsőségesen egyenlőtlen elosztását eredményezi, addig a politikai liberalizmus az élethez, az egészséghez, a boldogság kereséséhez való jogot hangsúlyozza, mint általános emberi jogokat. Nyilvánvaló, hogy ezek a jogok nem érvényesülhetnek egy olyan világban, ahol szélsőséges a gazdasági egyenlőtlenség. Az igazi liberalizmus tehát kész szembeszállni a gazdasági liberalizmussal, és lefogni a piac láthatatlan kezét, ha szükséges. (Az ír sztori itt.)
Félreértés ne essék: a piaci hajtóerők szükségesek egy jól működő gazdasághoz. De a vakhit a piacban katasztrófához vezethet, amire a jelenlegi, elhúzódó válság is kiváló példa.
Érdekes volt a bejegyzés? Csatlakozz a Gazdpol blog és a Munka.org közös Facebook-oldalához