Távolodunk az EU centrumától és nő a nyomor. A régi folyamatot az új rend vélhetően gyorsítja.
Hanyatlik a nyugati civilizáció, végső válságát éli a megújulásra képtelen jóléti társadalom; az új gazdasági modell, a munka alapú társadalom Magyarországon épül, mintául szolgál majd Nyugat-Európának, ráadásul térségünket – nyilván az erős és egységes Magyarország vezetésével – a válság után beinduló növekedés motorjává teszi – halljuk nagyjából negyedévente Orbán Viktor miniszterelnöktől, aki számos intellektuális kihívást rejtő gondolatsorát megosztotta már az EU vezetőivel is. Sajnos reakcióikról nem érkezett híradás.
Próbáljuk meg felületesen, de több oldalról megvizsgálni az alaphelyzetet: látszanak-e a rothadás jelei az EU centrumában? Látszik-e a magyar modell bármiféle eredménye itthon?
Empirikus vizsgálatként Magyarország nyugati határának átlépését javasolnám. Ha körülnéztünk, és nem látjuk a pusztulás nyomait, próbáljunk elbeszélgetni egy Ausztriában dolgozó honfitársunkkal – nem nehéz ilyet találni. Tőle megtudhatjuk, hogy a legegyszerűbb ausztriai munkáért (takarítás, sörcsapolás) nettó 1500 euró jár, ami mintegy 450 000 forint, miközben az árszínvonal a kiskereskedelemben érdemben nem különbözik. Itthon ez jó középvezetői-, vagy rossz felsővezetői fizetés, miközben 4 millióan élnek a létminimumon, vagy az alatt (ennek összege a KSH szerint 2011-ben 83 941 forint volt). Tehát: Orbán remélt korszakváltásának nincs nyoma.
A gyakorlat után próbálkozzunk meg egy szintén felületes elméleti közelítéssel: vessünk egy pillantást az EU-tagországok növekedési adataira az Eurostat honlapján. Ezt találjuk:
GDP-növekedés, EU-centrum, 2010, 2011, 2012
Németország: 4,2, 3,0, 0,7
Egyesült Királyság: 1,8, 0,9, 0,2
Franciaország: 1,7, 1,7, 0
Olaszország: 1,8, 0,4, -2,2
Ausztria: 2,7, 0,7, 0,7
Finnország: 2,8. -0,2, 0,3
Svédország: 3,7, 1,0, 1,3
EU-periféria, 2010, 2011, 2012:
Bulgária: 0,4, 1,7, 0,8
Csehország: 2,5, 1,9, -1,1
Lengyelország: 3,9, 4,3, 2,0
Görögország: - 4,9, -7,1, -6,4
Spanyolország: -0,3, 0,4, -1,4
Szlovákia: 4,4, 3,2, 2,0
Románia: -1,1, 2,2, 0,2
Magyarország: 1,3, 1,6, -1,7
A növekedési adatokat a különböző közgazdasági iskolák különbözőképpen magyarázzák. Magam annak az iskolának volnék a híve, amelyik szerint a multik beruházásaira és az olcsó magyar munkaerőre építő gazdasági modell nemcsak kifulladt, de általános nyomort okozott: az alacsony bérszínvonalat ugyanis kevés adóbevétellel, ezért egyre szűkülő állami szerepvállalással társította.
Mindezekről később nyilván sok szó lesz ezen a blogon, most csak rögzítsük az adatsorokra pillantva: az elmúlt három évben (is) folyamatosan távolodtunk az EU centrumországaitól. Tehát: Orbán remélt korszakváltásának nincs nyoma.
Nem is lesz: a 2007 óta (!) csökkenő kiskereskedelmi forgalom (a bolti eladások összmennyisége) januárban 4,1 százalékkal zuhant.
Nem az elrugaszkodás évének tavaszát köszöntjük.
Érdekes volt a bejegyzés? Csatlakozz a Gazdpol blog és a Munka.org közös Facebook-oldalához!