A miniszterelnök javaslata a cafeteriáról két óriási sebből vérzik.
A cafetéria mostani rendszerét az unió miatt úgysem tudjuk fenntartani, a legjobb az lenne, ha ezt készpénzben adnánk oda, de a cafetériához tartozó adókedvezménnyel – mondta Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) gazdasági évnyitóján.
Milyen bajok is vannak ezzel? (Már azon túl, hogy a készpénzes cafeteria fogalmi ellentmondásosságához képest a négyzet alakú kör vagy a fából készült vaskarika kifejezetten könnyen értelmezhető.)
1. A javaslatot a miniszterelnök azzal adta el a közönségnek, hogy „ez egy nagy bérnövekedést eredményezhetne”. Ez Orbán Viktor verziója, de mi is történne valójában? Érdemes abból kiindulni, hogy a bér nem váltható ki cafeteriával, ez a hatályos szabályozás (nem mondhatja a munkáltató törvényesen, hogy a munkabéred csökkentem, s ezzel növelem a cafeteriaalapod). Ez valószínűleg így is marad.
A hatás tehát az új szerződéseknél jelentkezik. Evidens, hogy mindenki, akit minimálbér felett foglalkoztatnak, úgy vesznek föl majd, hogy a szerződésében munkabér + cafeteria szerepel, hiszen adózásilag így előnyös – ott is, ahol most nincs cafetéria. S ez lassan elterjed a munkapiacon, hiszen előbb-utóbb a többség munkahelyet vált. Aki állásban van, az megtapasztalja, ha már kap cafeteriát, hogy jegyek helyett készpénzt kap. Ennek talán örül is - de az ő általános szabályok szerint számított bére is könnyen stagnáló marad jövőre, hiszen a béralkuban a munkáltatónál az adu: „de hát amúgy is nő a jövedelmed!”
Az intézkedés tehát az általános szabályok szerint adózó bér csökkenését/stagnálását idézi elő rövid,és főleg középtávon - és természetesen a költségvetési bevételek csökkenését. (Az általános szabályok szerint adózó bér csökkenése/stagnálása persze kihat a jövőbeni nyugdíjra is, hiszen csak ez a bérrész képez TB-alapot.)
Ha eltörlik a szabályt, hogy a bér nem váltható ki cafeteriával, akkor az általános szabályok szerint adózó bér csökkenése még gyorsabb és intenzívebb lesz, hiszen akkor a már meglevő szerződések is átírhatók.
2. A vájt fülűeknek az intézkedés azzal a sokat hallott kifejezéssel adható el, hogy munkát terhelő adók csökkentése. Annyian mondták már el, hogy ez szükséges, hogy már-már kétségbevonhatatlan igazságnak tűnik. Valóban magas az adóék nemzetközi összehasonlításban. De vajon mekkora a társasági adó effektív (tényleges) kulcsa nemzetközi összehasonlításban? Rendkívül alacsony. Valójában azért kell TB (és áfa) ágon annyi adót beszedni, mert tao ágon nagyon sokról lemond az állam. S nem véletlenül, hiszen a gépipar jelentősen része éppen azért jött Magyarországra, s ezért is marad itt, mert itt kedvezők az adózási feltételek.
„A kelet-európai uniós tagországokban általában magasabbak a társadalombiztosítási költségek, mint a nyugatiakban, de a társasági adók annyira alacsonyak, hogy ezt ellensúlyozzák” - ezt nem más mondja, minta FedEE, az európai munkaadóknak a szövetsége a tagjainak, amely ezt annak kapcsán közli tagjaival, hogyan is tudnának minél több bérköltséget megspórolni. A munkát terhelő adók csökkentése egyben azt is jelenti, hogy az állam kevesebb adót szed be ezektől a betelepült iparvállalatoktól ezen az ágon is (a TB-terhek a magyar kkv-knak valóban magasak, egy ésszerű gazdaságpolitikának kedvezményeznie kellene őket, például úgy, hogy a KIVA-t –ami elvileg erre lenne való – életszerűbbé teszik).
Újabb adócsökkentés a TB ágon két következménnyel jár (körülbelül azokkal, amikkel az eddigi adócsökkentések): új lakossági adókat kell bevezetni, a meglevőket emelni/magas szinten tartani (ld. 27 százalékos áfa, ld. önkormányzatok forrásmegvonással történő terelgetése saját adók kivetésérése), az állami szolgáltatások színvonalát kell csökkenteni (ld. pl. halálcsapdává váló kórházaink).
