Másképp növelné a foglalkoztatást az IMF, mint az Orbán-kormány, és kétharmados arányban igazuk is van.
Ha alaposabban megnézzük az IMF pénteken nyilvánosságra hozott riportját (pdf), itt-ott mintha a sietség nyomait fedeznénk föl. Az 5. oldalon a 2012-es 18 százalékos minimálbéremelés besoroltatik a háztartások jövedelmét támogató intézkedések közé, pedig ez a nettó minimálbér szintjén jelentős reálcsökkenés volt (nominálisan nagyjából szinten maradt).
Arra is gyanakodni lehet, hogy az IMF szakértői nem mélyedtek el abban a jellegzetesen magyar problémakörben, mekkora gond a csalárd céllal, ipari mennyiségben rövid időre létrehozott, majd megszüntetett cégek témája, ezért javasolják a cégalapítás terheinek csökkentését (legalábbis a 17. oldal lábjegyzete arra enged következtetni, erre gondolnak, amikor elhárítanák a „vállalkozói szellem” elől az akadályokat.) Máshol viszont az évi 500 milliárdra becsült áfacsalással szembeni fellépést szorgalmazzák, amelyet viszont akadályozna a cégalapítás szabályainak újbóli lazítása.
Amiben az IMF-nek azonban kétharmados arányban igaza van – ami ugye nem rossz arány – az a foglalkoztatottság növelésének kérdése.
Az elemzés röviden összefoglalja a kormány foglalkoztatást ösztönző intézkedéseit: a munkanélküliség és jóléti ellátások szigorítását, a közmunka program bővítését, az adókulcs csökkentését, a járulékcsökkentést bizonyos szegmensekben. Ezek eredménye ismert: a foglalkoztatottság nőtt, a munkanélküliség (mivel ugye többen szeretnének dolgozni ugyan, mint korábban, de nincs rá lehetőségük) magas szinten maradt.
Majd ismerteti az elemzés az IMF stábjának javaslatait a foglalkoztatás növelésére:
1. Foglalkoztatásbarát adóztatása az alacsony jövedelműeknek (nyilvánvalóan adójóváírás, vagy más típusú adókedvezmény, jelenleg ugyanis a minimálbérre is 16 százalékos az szja).
2. A közmunkaprogramok átalakítása képzési és kompetencia (képesség) fejlesztő programokká
3. A nők foglalkoztatottsági arányának növelése úgy, hogy az IMF szerint túl hosszú ideig kapott anyasági pénzbeli ellátásokat át kellene csoportosítani magas színvonalú gyermekellátó intézményrendszerre.
A harmadik pont ugye közgazdaságilag igaz, csak éppen a kisgyermekek bőrére növelné a GDP-t. Ezzel az erővel a gyermekmunka bevezetését is lehetne javasolni, ez is növelné a munkaerőkínálatot, és jól felnyomná a potenciális GDP-növekedési rátát.
Jó ellátó rendszerre persze szükség van. Ha az anya gyorsan vissza akar térni a munkába, tudja azt megtenni. De ez lehetőleg az anya döntése legyen valóban, ne külső kényszer (ez a jelenlegi anyasági támogatások mellett is gyakran külső kényszer.)
Az IMF első 2 pontja viszont valóban igaz. Az adóéket az alacsonyabb jövedelműeknél az egykulcsos adó növelte, ami csökkenti a foglalkoztatást, emellett nem is méltányos.
A közmunkáról pedig régóta tudjuk, hogy a legkevésbé hatékony munkaerőpiaci eszköz.
Az Állami Számvevőszék már 2008-ban megállapította (pdf), "a magyar foglalkoztatáspolitika nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas összegeket költ a különféle átmeneti közfoglalkoztatási formák támogatására. Ezek az érintettek tartós foglalkoztathatósága szempontjából rendkívül gyenge hatékonyságúak, ugyanakkor forrásokat vonnak el a jobb hatékonyságú aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozásától."
A képzés, a kompetenciák fejlesztése (a magyar felnőttek negyede funkcionális analfabéta, nem kellene tenni valamit?) sem csodaszer, de sokkal hatékonyabb a közmunkánál, ha a szempont az, hogy a munkanélkülieket minél nagyobb arányban tartósan foglalkoztatottakká változtassuk.
Teljességgel érthetetlen tehát, hogy a korábbi kormányzási ciklusban elkezdett hibás politikát az Orbán-kormány miért folytatta, illetve fokozta. Félő azonban, hogy sem az IMF, sem más szervezet, vagy személy nem lesz képes meggyőzni a foglalkoztatáspolitikája ostobaságáról a regnáló kormányzatot.
Érdekes volt a bejegyzés? Csatlakozz a Gazdpol blog és a Munka.org közös Facebook-oldalához
