2014.02.05.
06:30

Írta: Kis Miklós

A magyar nép nem szegényellenes

A magyar kormány szegényellenes politikát folytat, ám szó nincs arról, hogy a magyar nép többsége ezt a politikát támogatná – még akkor sem, ha felületes szemlélő szempontjából a többség támogatni látszik azt azzal, hogy az ellenzék egyelőre még a kormánynál is népszerűtlenebb.

Hogy a kormány szegényellenes politikát folytat, az eléggé nyilvánvaló, erre kár sok szót vesztegetni: 3 év alatt 3 százalékponttal nőtt a szegénységi küszöb alatt élők aránya, a 3, vagy annál több gyereket nevelő pároké 20 százalékponttal. Nőtt az alacsonyabb keresetűek adóterhe, elinflálták a családi támogatások értékét, a segélyeket még nominálisan is csökkentették, és így tovább.

Nem kétséges, hogy vannak olyanok, akiknek tetszenek ezek az intézkedések, akik úgy vélik, hogy helytelen a szegényekre állami forrásokat pazarolni.

Egyes magukat „liberálisnak” mondók úgy vélik, aki szegény, az biztosan a maga hibájából az, s az államnak feladata mondjuk a közvilágítás biztosítása, de nem az, hogy segítse a szegényeket mások pénzéből, ugye. „Aki nem dolgozik, ne is egyék” – vallják ők. Egyes publicisták egész egzisztenciájukat ennek az elvnek a bővített mondatokban történő hangoztatására építik, elfeledkezve arról, hogy legalábbis vitatható, hogy önnön tevékenységük lényegileg kimeríti-e a produktív munka fogalmát.

Más, magukat „magyar érzelműnek” mondók szerint a szegények segítése valójában a cigányok segítését jelenti, akik nem akarnak dolgozni. Az igazság ezzel szemben az, hogy a teljes roma aktív népesség dolgozott, amíg erre lehetőségük volt, a rendszerváltásig, majd jelentős részük – a magyar népesség ugyancsak jelentős részével együtt – kiszorult a munkapiacról, mert nem kapott a munkát. Másrészt a szegények és romák csoportjának nagy a közös metszete, de messze nem azonosíthatók egymással: a szegények harmada roma, kétharmada nem roma. Emellett az összes romának a fele tekinthető szegények.

(Itt a jövedelmi szegényekről – relatív szegényekről - van szó, akik a medián 60 százaléka alatt élnek, a létminimum alatt élő csoportja népesebb.  Magyarországon annyira alacsonyak a bérek, hogy a létminimum alatt élő jelentős része nem számít jövedelmi szegénynek.)

Tegyük hozzá gyorsan: az igazi liberális elismeri másnak az élethez és az emberi méltósághoz való jogát – s azt sem tagadja, hogy ennek vannak bizonyos minimális anyagi előfeltételei -, s egy valóban magyar érzelmű pedig befogadó azokkal is, akiknek esetleg csak az egyik identitása magyar, s semmi esetre sem más csoportok lenézéséből meríti az erőt ahhoz, hogy a magyarságára büszke legyen.

No, de a lényeg a lényeg: nem tagadható, hogy vannak olyanok, akiknek tetszik a kormány szegényellenes politikája. A kérdés csak az, hogy mennyien vannak?

Egyes baloldali közírók szerint nagyon sokan.”Mivel az elszegényedéstől veszélyeztetett társadalmi periférián folyamatos és egyre tömegesebb a lemorzsolódás, a társadalom jelentős részében semmiféle szolidaritás nincs a szegények iránt. Az uralkodó értelmezés szerint elsősorban maguk a szegények felelősek helyzetükért. Érzékelhetően erősödik velük szemben a félelemből fakadó düh. Ezért a politikai közösség jelentős része nem is támogatna olyan politikát, amely érzékelhetően segíteni próbálna rajtuk.”- írta Schein Gábor a Kettős Mércén.

Ferge Zsuzsa a Dinamón árnyaltabban, de hasonlóképp fogalmaz: „Az értelem és a szenvedélyek harcában a közvélemény nagy részét is olyan szenvedélyek mozgatják, amelyek nehezen fogadják be a közös biztonság eszméjét.”(…) Az utóbbi években a politika számtalan eszközzel tartósítja és mélyíti a szegénységet, illetve szítja a szegényellenességet.”

Hogy a kormány szítani próbálja a szegényellenességet, az nem kérdés. De vajon sikeres lehet ebben?

2010-ben készült egy tanulmány két finn kutató – Kainu és Nimelä – által, amelyből kiderült, hogy a magyarok 60 százaléka  - mondjuk ki: csaknem kétharmada - a szegénységet a társadalmi igazságtalanságnak tulajdonítja. Ez nemzetközi összevetésben az egyik legmagasabb arány. Jó egyötödük az egyént hibáztatja, a többiek a szegénység létét elkerülhetetlennek, sorsszerűnek tekintik.

Nem, egyáltalán nincs olyan nagy tábora Magyarországon a szegényellenes politikának. A csendes többség elutasítja ezt a fajta kegyetlen politikát. Természetesen van egy agresszív, hangos kisebbség, amelyik helyesli – képviselőik bizonyára a poszt hozzászólói között is bőven lesznek majd. Aktívak, hangosak – mégsem ők a többség.

A magyar társadalom nem barátja az egyenlőtlenség növelését célul kitűző aktuális kormányzati politikának. Ezt erősíti meg a TÁRKI azon kutatása is, amely egyik megállapítása szerint a magyar társadalom nagyon kevéssé fogadja el az egyenlőtlenséget. Bár a zárótanulmány szerzője ezt kedvezőtlennek láttatja, nehéz erre mást mondani, mint amit Hankiss Elemér mondott a tanulmány bemutatóján: pozitív, hogy a magyarok érzékenyek az egyenlőtlenségre, bármi is legyen ennek az oka. 

Mindezen túl pedig gondoljunk bele egy pillanatra: hogyan lehetne szegényellenesség egy olyan országban, ahol szinte mindenki szegény? A háztartások háromnegyedének nincs fedezete arra, hogy kicserélje a hűtőgépet, ha az elromlik. Nem tudja kölcsön nélkül megoldani! Miről beszélünk?

De ha ez így van, miért népszerűbb a kormány az ellenzéknél?  A válasz többrétű.

Először is az Orbán-kormány rendkívül sokat vesztett a népszerűségéből a kormányzásának a kezdete óta. Nem arról van szó, hogy a kormány népszerű, ugyanis a kormány népszerűtlen. A helyzet az, hogy az ellenzék még a kormánynál is népszerűtlenebb.

Másrészt az ellenzék mindmáig adós egy igazán átütő erejű, lelkesítő és hiteles alternatíva bemutatásával. Vannak már valamiféle programok a tarsolyokban, de nem is ütnek, nem is lelkesítenek. 2010-ben a Fidesznek nem volt programja, de akkor nem is volt szükség rá. Mondtak két ígéretet: adócsökkentés és egymillió új munkahely. Egyiket sem tartották be, de legalább mondtak valamit. Az ellenzéknek viszont ma a többkulcsos adón kívül nincs erős, sokakat érintő üzenete, s ez önmagában kevés.

Harmadrészt, aki undorodik Orbánék szegényellenes politikájától, az sem kap világos biztosítékokat arra nézve az ellenzéktől, hogy lényegi változás történne a kormány bukása után. Sőt, éppen ellenkezőleg! Az Összefogás már politikai hullának hitt, utóbb feltámadott alakja nemrégiben azt fejtegette nyilvánosan, hogy a szegényeknek csak szimbolikus gesztusokat lehet tenni. Mert hát miből, ugye.

Így például a foglalkoztatást helyettesítő támogatás lehet mondjuk 22800 helyett 25000 – mondta. Ami korábban 28500 volt, az Orbán-kormány csökkentette 22800-ra. Ez a költségvetésben jelenleg százmilliárd forintos tétel. Az államháztartás idei tervezett bevétele jóval 15 ezer milliárd forint fölött van. A stadionokra és a közmédiára szánt pénz együttesen másfélszerese a foglalkoztatást helyettesítő támogatásokra szánt összegnek. Egyszerűen hazugság, hogy a jelenlegi erőforrásoknál ne lehetne lényegesebben többet fordítani a szegénység csökkentésére.

A nép nem akar szegényellenes politikát. De elég fejlett a demokratikus intézményrendszer ahhoz, hogy ez az akarat megjelenjen a törvényhozásban?

Érdekes volt a bejegyzés? Csatlakozz a Gazdpol blog és a Munka.org közös Facebook-oldalához:

17 komment · 1 trackback

Címkék: politika gazdaságpolitika szegénység szociálpolitika portfolioblogger szegényellenesség

A bejegyzés trackback címe:

https://gazdpol.blog.hu/api/trackback/id/tr185676273

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.02.05. 16:13:03

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

asima · http://www.asimind.hu/fooldal01.html 2014.02.05. 18:50:54

Sokszor elmentél már a valóban fontos dolgok mellett... ?
Akkor most ne menj el! Érted is szól az emberjogi „harsona”!

>>> Az Európai Unió Alapjogi Chartája kimondja: „Preambulum
Európa népei, az egymás közötti egyre szorosabb egység létrehozása során úgy döntöttek, hogy osztoznak a közös értékeken alapuló békés jövőben.
Szellemi és erkölcsi öröksége tudatában az Unió az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul, a demokrácia és a jogállamiság elveire támaszkodik. Tevékenységei középpontjába az egyént állítja, létrehozva az uniós polgárság intézményét és megteremtve a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget”

>>> „a kormányoknak fenn kell tartaniuk a társadalombiztosítási garanciákat az alapvető jövedelemhez és egészségügyi ellátáshoz, az alapvető termékekhez és szolgáltatásokhoz való általános hozzáférés biztosításának érdekében. ” Nils Muižnieks - Európa Tanács emberjogi biztosa

Követeljük tehát együtt a Garantált Társadalmi Alapjárandóság intézményének bevezetését, egy új Európai és hazai Közmegegyezéssel, államháztartási, közgazdasági, pénzügy, és közpolitikai korszerűsítéssel!

Láss és érts! Csatlakozz te is a mozgalomhoz – állj ki magadért, mindenkiért!

Egyetemes alapjövedelem - havi fix. www.facebook.com/Alapveto.Jovedelem

10.133 ember kedveli · 1.353 ember beszél erről

szellemkor 2014.02.05. 23:53:33

Micsoda butaság! És ez egy gazdaságpolitikai blog! Mintha két különböző országban élnénk...

egyetmondok 2014.02.06. 10:13:47

Egy tényleg ördögi csapda látható,legalábbis szerintem: a magyar gazdaság (nem a magyarországi) szomorúan gyenge teljesítményének az okai között kiemelkedő jelentőségű az,ahogyan az állam működik,hatalmas újraelosztást megvalósítva.

Egyszerre kellene tudni tehát nem is kis mértékben csökkenteni a társadalom meglévő (szerintem mi pont olyanok vagyunk,mint bárki más európai nép) energiát,értékteremtő kapacitásait,és persze pénzét egyre növekvő mértékben kiszivattyúzó államháztartás pénzügyi méretének csökkentését, majd a maradék,az államnál maradó résznek a mainál tisztességesebb elosztását.

Ez meghaladja a mai politikus nemzedék erkölcsi és értelmi kapacitását. Mintha ez lenne.Lehet persze más olvasat is,de az szörnyű: a két nagy pártunk pontosan tudja,hogy az állam hatalmas erőforrásai birtokában szinte bármeddig folytatható a szociális demagógia (Mszp),és az antiszociális demagógia (Fidesz). Amely pont ugyanannak a botnak a két vége.

Kis Miklós 2014.02.06. 10:32:21

@egyetmondok: Magas adók, nagy újraelosztás - ellenőrizted valaha, igaz-e, amit neoliberális közgazdászaink hajtogatnak?

Ajánlom ezeket a linkeket figyelmedbe:

stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=REV

www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_mnbtanulmanyok/MT99.pdf

Abban természetesen igazad van, hogy az újraelosztás módját igazságosabbá kellene tenni.

egyetmondok 2014.02.06. 10:57:45

@Kis Miklós:
Én arra szeretném felhívni a figyelmet,ha erre akad alkalom,hogy a világ számos,sőt,valószínűleg a fejlett Nyugat egészében nagyon is releváns vita a (durva egyszerűsítéssel)"neolib-nem neolib" bármely felvetése, viszont ennek semmi értelme Magyarországon.
Azt hiszem,ebben igazam van,elegendő arra utalnom,hogy pl.a magyar állam a válság idején semmiféle stimulusra sem volt képes,hogyan is lett volna az állami szerepvállalás sokféle növelésével segíteni a válság ellen,ha az állam egyébként is oly hatalmas ?
Tempósan haladunk a gdp 60%-felé az állami kiadásokkal.
Szerinted ez miféle sikeres,komoly hozzáadott értéket előállító hazai piacgazdaságot képes "teremteni" ? (Nem is csoda,hogy a Fidesz a piacgazdaságról,mint olyanról mondott le.)

Valódi tragédiának tartom,már elnézést, hogy a magyar állam nagy elosztó rendszereinek gyökeres átalakításának esélyét azzal söpri le a hazai közgondolkodás, tisztelet a kivételnek persze,hogy a "neolib modell megbukott".
(Már társadalombiztosításunk sincsen,úgy sikerült ezt a Fidesznek felszámolni,hogy a nem neolib magyar közgazda közösség egy árva szót se tiltakozott.Biztos az is neolib gazság volt,mint a Manyup...)

Miféle neolib modell létezett itt ? Szerintem semmiféle,ha csak azt nem mondjuk,hogy egyáltalán az uniós csatlakozás,a tőke,a munkaerő stb. szabad áramlása,és egyáltalán a versenyes piac maga a neolib rémvilág.

Pár évvel ezelőtt Bod Péter Ákos Csaba László egyik könyvének bemutatóján felhívta a figyelmet,hogy ebben az országban neoliberális gazdaságpolitika egy pillanatra sem létezett. Miért küzdünk akkor nem létező rémség ellen ?

Kis Miklós 2014.02.06. 12:06:50

@egyetmondok: Jó, jó, azért majd nézd meg kérlek a linkelt tartalmakat is:) GDP 60 %? Bőven 40 % alatt van az adócentralizáció.

egyetmondok 2014.02.06. 12:35:59

@Kis Miklós:
Az államháztartás teljes költségvetése 2013-ban 16376 milliárd forint,ez a 2012-es 28276 milliárdos gdp százalékában kb.58%-ot tesz ki. (Magas István, ÉS, 2014.01.10.)Ezt ugye nem a Holdról finanszírozza valami másik nép...

És természetesen nagyon egyet tudnék azzal érteni,hogy ez a szám - a költségvetés - ott legyen a gdp kb 40%-nál.
Az alatt már hiteles vitának számítanám,tekinteném a hazai "neoliberalizmus elleni küzdelmet".
Így azonban nem is létező démonnal történő terméketlen hadakozás az egész.

Kis Miklós 2014.02.06. 14:03:48

@egyetmondok: Ha újraelosztásról beszélünk, akkor az adócentralizációt korrekt nézni, nem az összes kiadást. Az uniós támogatásokat pl. miért számolnánk bele? Nézz bele bátran a linkelt oecd statisztikába.

egyetmondok 2014.02.06. 14:15:19

@Kis Miklós:
Nem hinném,hogy az adócentralizáció egyedüli felmutatása elégséges az államháztartással kapcsolatos kérdések megválaszolásához. Az államháztartás egészét érdemes szerintem nézni,akkor kapunk kerek képet arról, hogy miféle szerepet tölt be ma itt az állam. (Az elátkozott neolib modellben ugye semmifélét szinte....)
Még a végén oda jutnánk,ahova a fideszesek: tökre alacsonyak az adók...hurrá !:-)))

Ismerem a nemzetközi statisztikákat,és azokból is pont az olvasható ki,hogy a magyar állam soha nem volt a neoliberális államiság,vagy újraelosztás,vagy gazdaságpolitika,stb.közelében sem.
(Vagy ha közel ment - mondjuk a 90es évek közepének reform esetét véve -,villámgyorsan visszafordult,s onnantól kezdve büszkén tagadta is azt,nem hogy bármit megvalósított volna belőle.)

Ha újraelosztásról beszélünk,akkor a kiadási oldal főösszegét kell nézni.

Kis Miklós 2014.02.06. 15:08:51

@egyetmondok: A linkelt MNB tanulmányt is ismered? Az pont erről a kérdésről szól.

egyetmondok 2014.02.06. 15:28:12

@Kis Miklós:
Igen,ismerem, sőt valahol a gépemen el van mentve a Kármán András egy pár évvel ezelőtti hasonló tanulmánya,amikor még ő is az MNB-nél volt. Hasonlóan színvonalas anyag.

És félreértés ne essék,olyanokat magam is tragédiának tartok,hogy pl. a magyar eü.kiadások hol tartanak. Ezt növelni illene,nem is kicsit, ám én úgy hiszem, az itt kötelezően megvalósítandó kiadásnövekedést nem lehet megtenni kizárólag az államháztartáson keresztül. (Az eü esetét csak súlyosbítja a társadalombiztosítás egész közjogi konstrukciójának mostani eltüntetése.)

(A PDF keresőjével gyorsan le is ellenőriztem a szöveget: le sincsen írva benne a szó, amivel Te viszont villámgyorsan megérkeztél: a "neoliberális". Miért is lenne ? Egyik ország se neolib. Mi se. Sose voltunk,ezt,hogy ti.ez ellen nekünk itt küzdeni kell, a két nagy etatista párt találta ki,mint,hát leginkább néphülyítő politikai lózungot,támadást bárki ellen,aki nagyon más államot képzelne,elsősorban szolgáló-szolgáltató államot,ahhoz képest ami van.)

Tehát tévedsz,nem igaz,hogy "Az pont erről a kérdésről szól." Fel sem merül benne a neolib-nem neolib probléma.

Kis Miklós 2014.02.06. 19:07:05

@egyetmondok: az újraelosztás kérdésére gondoltam:)

egyetmondok 2014.02.06. 21:28:50

@Kis Miklós:
Nekem úgy tűnt, hogy Te arra gondoltál,hogy aki megfogalmazná azt, hogy a mainál jóval kisebb újraelosztás felelne meg inkább itt,mintsem a nagy,pontosabban a nagyon nagy,azt simán leneoliberálisozod...,ami egyébként sajnos igen jellemző a magyar közbeszédre.

Kb. ez elegendő ok arra,hogy ilyen,tehát az állami redisztribúció vizsgálata az államháztartás teljes pénzügyi méretével összefüggésben,a politikai közbeszédben ne is legyen,ne is lehessen....,miközben az általad hozott MNB tanulmány következtetései között az olvasható,ha jól emlékszem,hogy lehet kicsi,kisebb és lehet nagy,nagyobb államháztartási pénzügyi méret mellett is sikeres egy ország.

Ehhez én annyit tennék hozzá,hogy ez minden bizonnyal igaz,ám nekünk van,vagy legalább kéne legyen egy immár történelmi léptékű,átélt tapasztalásunk: negyed évszázada próbálkozunk a nagyon komoly,nagy méretű újraelosztással,és bármely szempontot is veszem (szegénységtől gazdasági növekedésig),azt látjuk,hogy sikertelenek vagyunk.

No,hát nem lehetne komolyan elgondolkodni,hogy itt tán egy jóval kisebb újraelosztás felelne meg ? És ez a kisebb is..., én mondok 40%-ot, hát az már miért is lenne kicsi ? Az nem kicsi,nagyon nem.

Kis Miklós 2014.02.06. 22:50:52

@egyetmondok: A neoliberális nem szitokszó, nem annak szántam. Ez egy létező gazdaságpolitikai filozófia. Nem kell szégyellni, ha az vagy. Ha valóban elolvastad az MNB tanulmányt, akkor láthattad, hogy ez nem egyszerűen döntés kérdése, mennyit költ az állam, hanem adottságok vannak. Nyugdíjakat fizetni kell, nyugdíjasunk sok van, az államadósságot törleszteni kell, ami szintén nem kevés és így tovább. Ahol relatíve kevés a nyugdíjas, mind mondjuk Szlovákiában,mert más a korfa, ott pl. könnyebb kevesebbet újraelosztani. Nem lehet egyszerűen összevetni különböző országok újraelosztási arányát, pláne nem a hasunkra csapni, hogy na akkor legyen ez az arány ennyi vagy annyi. Nekem azért gyanús, hogy nem olvastad el azt az MNB-tanulmányt alaposan:)

egyetmondok 2014.02.06. 23:29:02

@Kis Miklós:
De alaposan elolvastam. (A Kármánét is,többször,mert ma is időszerű.)
Szakszerű anyag,bele sem megy politikai kérdésekben való állásfoglalásba. Nem is az a dolga. Nem úgy mint Te,vagy én,akik bizony belemegyünk.

Te is tudod,én is,hogy minden,ami az állammal kapcsolatos,politikai kérdés,és a politika dolga.

Az "adottságok" vizsgálata,elemzése,és az abból levont következtetés is politikai feladat. S már miért ne lehetne egyszerűen összevetni egyes országokat ? Az MNB anyag is ezt teszi,egyszerűen összeveti az adatokat,nemde.

Én pl. úgy gondolom,hogy azok a nagy reformok,amiket pl. a szlovákok csináltak több,mint tíz éve,masszívan hozzájárultak ahhoz,hogy ma pl. ők az euró övezet tagjai.Sokkal kisebb eséllyel roppanhatnak meg,történjen a világban bármi,mint mi,akik lassan büszkék leszünk,hogy az eurot nem is akarjuk.

S én úgy gondolom,hogy a magyar államháztartás pénzügyi méretének csökkentése nem neolib /nem neoilb ügy,hanem a racionalitás minimumának az ügye: az állam itt (ez a rendzserváltás óta tellő idő egyértelmű tapasztalata) vagy súlyosan eladósodik,vagy brutális nemzeti vagyonvesztés(ek)en megyünk keresztül...,ha ez így marad; mostanra az adórendszer is olyanná lett,amely vagyonvesztést jelent. Mindezek mögött pedig egy,szerintem legalábbis nem normális pénzügyi étvágyú állam áll,amelynek a létét egyébként egyáltalán nem indokolják a nagy kényszerek,amelyek inkább a politikai nem cselekvés elől való menekülés jól hangzó indokai("adottságok",ahogyan Te írtad). Lásd: hazai nyugdíjrendszer ügye. Hol is a mindenki által mindig megígért állami nyugdíjreform ? Sehol...,persze,hogy erre ráment a Manyup iszonyú vagyona,szinte kódolva volt,hogy egy reformálatlan államháztartás mellett halálra van ítélve.(S mennyien ünneplik ezt !)

Én éppen olyan szegényellenes politikának tartom azt,hogy az államháztartás ilyen iszonyú méretű,mint azt,ahogyan a mostani kormány a szociális kérdésekhez áll,ugyanis a növekedés elmaradása,ennek a potenciálnak az iszonyú gyengesége,sőt,mostanra világos romlása, egy bármikori fair szociálpolitika forrásait veszélyezteti,inkább szünteti meg: a hogyan szétosztani lényeges,csak lassan nem lesz mit,pontosabb mintha ma már nem is lenne mit...,az itteni külföldi tulajdonban lévő vállalatok tulajdonosainak szó szerinti kirablása mellett.

Na,szóval akkor legyen: itt egy neolib fordulat kéne a szegényellenes állami létezés (mert mára ez lett)felszámolására. Tán így még világosabb lettem.

Kis Miklós 2014.02.07. 00:55:59

@egyetmondok: A manyup-ügyre azt lehet mondani, hogy épp a folyó hiány csökkentés igénye miatt történt. A szlovákok nem stabilak, nem sikeresek, s a munkanélküliség mindig is nagyobb volt náluk, mint itt. De ezt vég nélkül folytathatjuk, aligha győzzük meg egymást, lassan abba kell hagyni. Aki elolvassa, az talán jut vele valamire. Köszönöm a kommentjeid!

anonymand 2014.06.28. 08:20:13

@Kis Miklós:

Tisztelt Miklós!

"A magyar kormány szegényellenes politikát folytat,"... - megállapításod mélységesen és elszomorítóan igaz.

2011-ben ezt találtam írni:
"A legnagyobb gond, amiről szót sem ejtett, azonban megmaradna.
És ez a cigánykérdés-szegénykérdés. Így együtt, nem elválasztható módon."
Bonsai Ducéról szólok természetesen, aki anno háborút hirdetett.
A Fidesz 201-es választási "program", ha jól számoltam, 16 alkalommal használja a szegénység szót, mert a vele való foglalkozást, a probléma kezelését fontosnak tartotta(?).
Az ott megfogalmazott megállapítások nagyrészt helytállóak. Például: "A magas munkanélküliségi ráta nemcsak gazdaságpolitikai problémákat
okoz, de a szegénység kiterjedését is eredményezi.
A szegénység kiterjedésével fennáll egyes települések, térségek végleges leszakadásának
veszélye, kisebb és nagyobb vidéki településeken jelenleg is nagyon
komoly szociális feszültséggel kell szembenéznünk. A szegénység kiterjedése
egyre több család számára jelentheti a mélyszegénységbe csúszást,
amely jelentősen megnehezíti a szegénységből való kitörés lehetőségét."
És persze veretes baromságok is megjelennek: "Az elmúlt nyolc év azonban szétzilálta ezt a törékeny, de korábban kiszámítható
biztonságot. A kormányzat összekeverte a családpolitika nemzetmegtartó
céljait a szegénységet csökkenteni hivatott szociálpolitika tennivalóival.
Egymással szembeállította a leszakadó középrétegeket és a mélynyomorban
élőket. Előbbre sorolta a magas összegű segélyezést, mint a tisztes munkából
szerezhető jövedelmet." Nettó hülyeség, kristálytiszta bűnbakállítás, "a zemútnyócév a hibás" gondosan megfogalmazott formában.
Szép célokat is megfogalmaz, mint teszem azt: "Egyértelműen arra kell törekednünk, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen szegénységi kockázatot a családok számára." - nemes cél, és qrva jól hangzik.
Elnézést a kitérőért.

"No, de a lényeg a lényeg: nem tagadható, hogy vannak olyanok, akiknek tetszik a kormány szegényellenes politikája. A kérdés csak az, hogy mennyien vannak?" - teszed fel a kérdést jogosan. Én csak annyit tennék hozzá, a választási programhoz képest, hogyan is volt lehetséges a választóik (hívek) túlnyomó többségében kialakítani az ellenszenvet a szegénység, a szegények iránt? Mert, hogy nem magától alakult ki, az bizonyos.
"”Mivel az elszegényedéstől veszélyeztetett társadalmi periférián folyamatos és egyre tömegesebb a lemorzsolódás, a társadalom jelentős részében semmiféle szolidaritás nincs a szegények iránt. Az uralkodó értelmezés szerint elsősorban maguk a szegények felelősek helyzetükért. Érzékelhetően erősödik velük szemben a félelemből fakadó düh. Ezért a politikai közösség jelentős része nem is támogatna olyan politikát, amely érzékelhetően segíteni próbálna rajtuk.”- írta Schein Gábor a Kettős Mércén." - nagyon-nagyon sok igazság van abban, amit Schein megfogalmazott. A legfontosabb: "Az uralkodó értelmezés szerint elsősorban maguk a szegények felelősek helyzetükért.", ehhez elég elolvasni a témával foglalkozó Fidesz-es, Jobbik-os hozzászólásokat bárhol, ahol a szegénység szóba kerül.
Az az általánosítás, hogy a szegények saját hibájuk okán szegények elég ügyesen bele lett verve a fafejekbe. Aki nem akar, vagy nem tud gondolkodni, annak ott a kész megoldás: a szegények vessenek magukra, oldják meg a problémájukat maguk. S végül, hogy a kérdésedre válaszoljak, sokan vannak, túlságosan is sokan.

Ha már Fergétől idézel, én sem állhatom meg: "Az utóbbi években a politika számtalan eszközzel tartósítja és mélyíti a szegénységet, illetve szítja a szegényellenességet. A szegények a hibásak saját sorsukért." - az elásott kutya tipikus esete.
"Az utóbbi években a politika számtalan eszközzel tartósítja és mélyíti a szegénységet"...

"Nem, egyáltalán nincs olyan nagy tábora Magyarországon a szegényellenes politikának." - már írtam, túlontúl nagy.
"A csendes többség elutasítja ezt a fajta kegyetlen politikát" - nem kisebb baj, hogy a többség csendes.
Túlontúl.

"De ha ez így van, miért népszerűbb a kormány az ellenzéknél? A válasz többrétű." - s akkor hadd tegyek hozzá egy unortodox gondolatot. Mindaz amit írtál természetesen megállja a helyét, de én hozzátennék egy teljesen irracionális adalékot, a hívek abban a tévhitben ringatják magukat, hogy ők a hatalom (részesei), és mint hatalmon maradni kívánók, támogatnak mindent (még azt is amit a korábbiakban a leghevesebben elleneztek), ami a hatalom (Bonsai Duce) szerint üdvös. Ezt persze igazolni nem tudom, szöveges idézettel még kevésbé, megérzés.

"A nép nem akar szegényellenes politikát. De elég fejlett a demokratikus intézményrendszer ahhoz, hogy ez az akarat megjelenjen a törvényhozásban?" - kérdésed költői, s nem is igazán megalapozott.
A "nép", a csöndes többség hallgat. A demokratikus intézményrendszer pedig már régen nem elég demokratikus ahhoz, hogy bármit is megjelenítsen a törvényhozásban (42%=2/3).

Tisztelettel:
anonymand