Három hónapig jár álláskeresési járadék, miközben az álláskeresés átlagos ideje közelít a másfél évhez.
Három hónapig adni munkanélküli segélyt körülbelül annyi értelme van, mint 3 évben maximálni a nyugdíjak folyósítási idejét – köszönő viszonyban sincs a folyósítási idő az átlagos ténylegesen szükséges idővel.
Olyannyira nincs, hogy ez még az Európai Bizottság szőrösszívű közgazdászainak is feltűnt, legutóbbi országjelentésükben (pdf) kitértek arra, hogy három hónap túl kevés képzettséget igénylő munka találásához, így a kormány azzal, hogy csökkentette a folyósítási időt, gátolta a munkapiac hatékony működését.
Arról az EB közgazdászai sem írtak, hogy az álláskeresési járadék összege a közelében sincs annak a szintnek, hogy valamelyest helyettesíteni tudná a munkajövedelmet. Nincs ott most, de nem volt 2010-ben sem. Jelenleg a járadék maximuma a minimálbér, korábban a minimálbér 120%-a volt az első 3 hónapban, utána a minimálbér 60 %-a még legfeljebb 6 hónapig. Ezekből az összegekből még adózni is kell, szja előleget és nyugdíjjárulékot fizetni.
Matolcsy eredeti tervei szerint a harmadára csökkentett folyósítási időben legalább magasabb összegre lett volna jogosult a munkanélküli, mint korábban. Ez utóbb úgy módosult, hogy kevesebbre lett jogosult.
Valójában tehát nincs és nem is volt korábban sem a munkavállalónak lehetősége megvárni a képzettségének megfelelő munkaalkalmat. Az álláskeresési járadék egyszerűen nem töltötte be régen, és nem tölti be most sem az alapvető funkcióját, hogy pénzügyi támaszul szolgáljon az álláskeresőnek. (Az úszni nem tudó alatt a mélyvíz már nem 3 méter, hanem 5 méter az Orbán-kormánynak köszönhetően.)
Nem több az álláskeresési járadék, mint egy kis kiegészítés az álláskeresés idejének egy töredéke alatt azoknak, akiknek van tartalékuk, esetleg komolyabb végkielégítést kaptak és/vagy a családjuk képes őket segíteni. A többiek éhezhetnek/elvállalnak bármit, ami szembejön. Világos, hogy ezzel a munkapiac keresleti oldala, a munkaadók is veszítenek, nem a megfelelő emberek kerülnek a megfelelő helyekre (és nem csak a minisztériumokra kell gondolni, mert ott ugye már régóta így van).
Varga Mihály, az új nemzetgazdasági miniszter adott a HVG-nek egy interjút, ahol úgy érvelt: „azért jár csak 3 hónapig a segély, hogy az állásukat elvesztők mielőbb visszatérjenek a munkaerőpiacra”. Arra az újságírói felvetésre, hogy ez Brüsszel szerint 3 hónap alatt lehetetlen, Varga a közmunkaprogramra hivatkozott, ami szerinte „azt jelenti, nem kell kiesni a munka világából”. Sőt, ezt fokozta is azzal: „inkább a közmunkát finanszírozzuk, mint olyan átképzéseket, amelyek sehová nem vezetnek”.
Az érvrendszer ismerős. De vajon mindazok a dolgozók és vállalkozók, akik fizetik a munkaerőpiaci járulékot (és az egészségügyit, mert onnan is megy pénz a foglalkoztatási alapba), ők is ezt akarják? Azért fizetni a járulékot, hogy azután el lehessen menni közmunkára 1-2-3, vagy akár 6 hónapra, nettó 49 ezerért? Erre kell elkölteni csaknem 154 milliárd forintot az idei költségvetésben?
Nem lenne jobb inkább tovább kapni egy magasabb összegű álláskeresési járadékot? Nem lenne jobb lehetőséget kapni a tanulásra, még ha ez nem is garancia, csak nagyobb az esély a sikeres elhelyezkedésre? Magam járulékfizetőként inkább az utóbbi lehetőségeket választanám.
Érdekes volt a bejegyzés? Csatlakozz a Gazdpol blog és a Munka.org közös Facebook-oldalához